Tizedik nap

Annyi minden történt velem, a tegnapi bejegyzésem óta, hogy már azt sem tudom, hogy hol áll a fejem, és, hogy hol kezdjem a mesét. Talán ott kéne, hogy tegnap este átmentünk meglátogatni a Dóráékat.
Apró eltévedés után sikerült oda is érnünk :) Hogy is tudnám jellemezni a lakásukat. A környék leginkább egy paneldzsungelhez hasonlít, tehát rögtön ellenérzéseket váltott ki belőlem a dolog. Viszont miután felcaplattunk a 4-ikre (a Gyilkos Elmék óta kiráz a hideg a liftektől), rájöttem, hogy túl hamar ítélkeztem. A lakásuk nagyon nagy. De tényleg! Nem olyan mint Veszprémben, a panelek többsége. Mondjuk itt egy emeleten, csak két lakás található. Őszintén szólva nekem annyira nem jött be. Jó igen, nagy, tágas, de új lakás, tehát nincs benne semmi. Van két fürdőjük, három két ágyas szoba (egy-egy szekrénnyel), kis konyha (gáz szaggal), meg egy nagy közös szoba, ahol nincs semmi. Viszont a legeslegjobb dolog, CSEND van náluk!!!!!!! De tényleg! Már el is felejtettem, hogy milyen csendben lenni.
Mivel nincsenek bútorok a "nappaliban", a konyhában telepedtünk le. Hát természetesen a Dóra pálinkáját is meg kellett kóstolnunk :) A többség szerint gyengébb volt mint az enyém, de én erről nem tudok véleményt mondani, mert nem értek a pálinkákhoz :) Játszottunk egy első hallásra bonyolult játékot, amit mindenki nagyon élvezett szerintem :) A lényege az volt, hogy aki rontott, annak innia kellett. Tehát majdnem mindenki folyton ivott. Kivéve talán Marie-t az osztrák lányt.
Egy idő után meguntam a zsúfolt konyhát, és kis keresgélés után megtaláltam az egyik erkélyt, ahonnan egy focipályára lehetett lelátni. Maris annyira megijesztett, hogy majdnem leugrottam, a negyedikről ijedtemben :) Nagyon jót beszélgettünk. Néha rám jön az 5 perc és tudok értelmes angol mondatot alkotni :) Kicsivel később megjelent Carlos is, aztán jött Henrik, Nico, Ainhoa, Petra. Kint dohányoztak, meg beszélgettünk mindenféléről.
Két érdekes témánk: Henrik, Nico és én, a magyar és a francia nyelv felépítéséről, nehézségeiről beszélgettünk. Élmény volt, elmagyarázni, hogy a magyar nyelv logikája hasonló az egyiptomiéhoz. Szegény Henrik néha megakadt, és olyankor én helyettesítettem. Nem is tudtam, hogy tudok angolul érvelni! :)
Másik érdekes témánk címe a következő lehetne: Spanyolország, Ausztria és Magyarország pénzügyi helyzete és a bevándorlók. Mondanom sem kell, hogy ez még érdekesebb volt. A részleteket mindenkinek a saját fantáziájára bízom. :))
Hajnali 1 fele úgy döntöttünk épp itt az ideje hazamennünk. Főleg miután Nico egész szépen rákapott a pálinkára :) Vicces hazautunk egy-két szebb pillanata:
- mikor megtudtam, hogy Nico kidörzsölte a szeméből a kontaktlencséjét és egész haza úton két ujja között tartotta
-mikor Petra az út közepéről akarta fotózni a társaságot, csak közben jöttek az autók
-mikor egy téren megálltunk, és időzítővel ugrálós képeket csináltunk, a lakásunk lakóiról (addigra a többiek már mind leváltak tőlünk)
-mikor megkellett másznunk a millió lépcsőfokot a lakásig :)
Hát körülbelül ennyi történt velünk tegnap este. Azt mondanom sem kell, hogy ma reggel senki sem jutott el a bankba a kártyájáért :) Mindenki úgy nézett ki a reggeli találkánál, mintha 3 napig csak ivott volna :) Vicces volt.
A mai napunk elég sűrűre sikerült. Annyi minden történt, hogyha mindet leírnám részletesen, körülbelül, a tizedik mondatnál mindenki feladná a dolgot, és itt hagyná a blogot. Tehát csak röviden és tömören fogok fogalmazni :)
1) Meglátogattuk a Centro Agape nevű centert. Egy hosszú és unalmas előadás után elmentünk az ingyen konyhára, ami ehhez a szervezethez tartozik. Itt mindenki fog dolgozni, hetente egyszer. Az Agape felnőtt bevándorlókkal foglalkozik.
2)Az ebédszünetünket a bankban töltöttük, ahova Tiiu küldött minket. Nem tudom, hogy gondolta a dolgot, hogy elküld hatunkat egy olasz bankba ügyeket intézni, úgy, hogy senki sem tud olaszul. Carlos néha el tud beszélni az olaszokkal spanyolul, de szerintem egy ilyen fontos ügynél, jobb ha van velünk egy olyan is aki tud olaszul, és ismeri az olasz ügy intézést. Szerencsénkre a Dórának is kellett jönnie. A bankban közölték, hogy nem tudnak mindenkinek kártyát adni, menjünk vissza délután vagy hétfőn. Problem: délután mentünk a többi szervezethez, hétfőn pedig már dolgoznunk kell. Tehát pár embernek még egy darabig nem lesz kártyája. Carlos, Henrik és én kaptunk kártyát. Hála a Dórának egész jól megoldottuk a dolgokat. Vagyis inkább ő. Kaptunk vagy 50 oldalnyi olasz "gyakorló" szöveget, meg 25 helyen kellett aláírnom, de a lényeg, hogy van kártyánk. Néha úgy érzem, hogy a mentorok eléggé lesz*rnak minket. Annyira nem segítőkészek mint vártam volna. Meg tényleg. Ha nincs Dóra, vagy ha nem tud ilyen jól olaszul, akkor eléggé megszívtuk volna a dolgot.
3)gyors ebéd: rizs és saláta. 20 perc pihi, és már mehettünk is tovább
4)meglátogattuk az utolsó ovit is a sorban, az Ubuntut. Itt egy nagy helyiség van. Nagyon kedvesek az ott dolgozók. Viszont a legjobb: az egyikük tud angolul :) Így kicsit könnyebb lesz a kommunikáció az elején :)
5)Centro Astalli: itt dolgozott az Eszti. Nagyon megtetszett a hely. A bevándorlók itt kaphatnak ruhát, reggelit, naponta egyszer fürödhetnek illetve tudnak mosni is. Jah és olasz nyelvórákra is járhatnak. Az itt dolgozók között is van aki tud angolul, mert nagyon sok bevándorló jön Ghánából. Sokunknak megtetszett a hely. Már azon viccelődtünk, hogy verekedni fogunk a helyekért :)
6)Libera: ez volt az utolsó hely ahova mentünk. Itt már mindenki fáradt volt. Carlos, Henrik és én már nem is nagyon figyeltünk oda. Carlos még próbált, de neki sem akart sikerülni. Én tudtam volna figyelni, de ez a hely valamiért nem vonz. Itt ha jól értettem, akkor a maffia ellen csinálnak valamit. Nem vonz.
Mindenkin látszódott, hogy nagyon szeretne hazamenni aludni és enni. 6 fele indultunk vissza a CESIE irodájához, ahol egy papírra le kellett írnunk, hogy melyik két központ tetszett a legjobban és miért. Hát remélem a helyesírásomon nem fognak kiakadni :) Ahogy gondoltuk, tényleg elég sokan írták az Astallit. Köztük én is. Első helyre írtam,  a másodikra pedig a Giardino di Madre Teresa került (ez az az ovi, ahol másodszor voltunk)
Amint mindenki leírta a véleményét, én személy szerint hazarohantam enni, illetve mindjárt megyek aludni. Teljesen kivagyok. Nagyon hosszú volt a mai nap, és nagyon sokat sétáltunk.
Holnap ha az idő engedi, elmegyünk a cefalui strandra. Remélem!!! Mindenki szorítson!!! :)
Buona notte! :))