16. nap

Aloha people!

Sajnálatos módon tegnap sem erőm, sem kedvem, sem időm nem volt írni, ezért most az ágyban fetrengve bepótolom ezt a hiányosságomat :)
Nézzük csak mi is történt velem. Ha jól emlékszem tegnap csütörtök volt, tehát újra olasz óra. Szerintem most rosszabbul ment, mint az elején. Nagyon szenvedős nekem ez az egész. De akkor sem fogom feladni. Meg fogom tanulni és kész. Bár az a legjobb, hogy tegnap, már a Carlosnak is voltak bajai az olasszal, és most nem is volt annyira aktív. Bár lehet, hogy csak azért, mert tegnap előtt este, a viharban kint ült az erkélyen és nézte a villámokat. Hát igen. Mindenhol vannak hülye emberek.
Óra után hazajöttünk főzőcskézni, és útközben azt terveztük a Nicoval, hogy kaja után elkísérem a cipőboltba, ahol a Henrikkel voltunk. Hát ebből nem lett semmi. Kezdtünk egyre többen lenni a lakásban.
Végül ők a nappaliban beszélgettek, én a szobámban olvastam, olaszoztam illetve a Dórával beszélgettem, aki kihasználta az internet adta lehetőségeket és frissítette a blogját :)
4 órára hivatalosak voltunk a CESIE irodájába egy utolsó arrival training-re. Mondanom sem kell, mindenki úgy nézett ki mint a mosott rongy. Senkinek sem volt kedve ott lenni. Személy szerint Carlos, Henrik és én legszívesebben aludt volna. A tréningen kis csoportokban meg kellett vitatnunk a mentorok jogait és kötelességeit. Ezt a feladatot utálom. Nem megy. Sosem értettem a lényeget. A többieknek sokkal könnyebb ez az egész. Kb majdnem mindenki volt már önkéntes, vagy épp szociális munkásnak tanul/tanult. Nekem már az is nehezemre esik néha, hogy egész nap angolul beszéljek, gondolkodjak. Szerintem mióta eljöttem a Lóczyból nem beszéltem egy huzamban ennyit angolul. Még az érettségin sem. Nekem ez nehéz. Új, és néha teljesen ki tudok tőle akadni, és olyan szinten fáradtnak érzem magam, hogy az valami hihetetlen.
Nagy nehezen vége lett a tréningnek. Kedvenc pillanatom: mikor Salvatore arra kért mindenkit, hogy reagáljon egy szóra, amit mondott. A ciki az volt, hogy fogalmam sem volt, hogy mit mondott. Nem is értettem, miután pedig megértettem, nem tudtam mit jelent. A Dóra sem nagyon tudott segíteni. Aztán meg már mindenki engem bámult én meg lefagytam. Utálom ha mindenki engem néz. Azt sem tudtam, hogy fiú vagy lány vagyok. Csak ültem ott kukán, és segélykérően néztem a Dórára de nem jött össze. Ledermedtem. Szerencsére Salve észrevette, és tovább ment a kör. De aztán a végén, még bedobott egy ilyen feladatot. Akkor is el voltam veszve. De akkor nem csesztetett sokat. Később tudtam meg, hogy például a Carlos sem tudta, hogy mi van, csak felolvasott egy szót a tábláról. És persze pont a legnehezebbet. Vicces volt :)
A tréning végén, valami koncertről beszélgettek a többiek, de mi a Henrikkel meg a Carlossal nem nagyon értettük, hogy akkor most mi van. Alternatív ötlet: ne menjünk. Se kedvünk, se pénzünk, inkább jöjjenek át hozzám és beszélgessünk.
Így is lett. Gyors vacsi után (spagetti valami húsos szósszal), leültem a gép elé és Tomiztam. Valamikor 9:30 fele ideértek a fiúk. Én nagyon jól éreztem magam. Beszélgettünk sok mindenről. Az országainkról, a városainkról (Carlos valami hihetetlenül szép helyen lakik!! Malaga, Spain). De a lényeg: magyar kajákról mutogattunk képeket, és próbáltuk megmagyarázni a különbséget a hurka, a szalámi és a virsli között :) Nagy segítségünkre volt ebben a Google Fordító :) Végül valamikor 12:30 fele mentek haza. Tetszett, hogy ilyen volt az estém :)
Jah és azt nem is meséltem: szombaton reggel megyünk Cataniába. Még nem tudom, hogy viszek e gépet. Még meglátom, hogy milyen kedvem lesz. Meg nem tudom, hogy mennyire van igény a blogomra. Még alszom rá egyet :)
Egyébként ezzel a Cataniai tréninggel is problémáim vannak. Nem nagyon tudom a részleteket. Annyit tudok, hogy a Robertáék nem jönnek, és, hogy végül nem nekünk kell jegyet venni. Jah és tudom, hogy mikor indul a busz. A maradék időben, majd sodródom az árral :)
Nah de ideje lenne valami reggeli után nézni. Kiállok az erkélyre és kezdődhet a fotoszintetizálás! :D
Szép napot emberek! Talán holnap reggel jelentkezem. Ma este Remé szülinapját ünnepeljük :)
Pápá!