13. nap

Buona sera!

Hát ez is megvolt. Az első nap az új munkahelyemen. Tanulság: ne hordj hosszú nyakláncot, fülbevalót etc. Olyan ruhában menj dolgozni amit nem sajnálsz, és amikor csak tudsz, menj inni. Adj hálát minden olyan 5 percnek mikor nem sírnak a kölykök. Nah de haladjunk csak szépen sorjában.
Felkeltem. Jobb esetben így indul minden napom. Van mikor könnyű, van mikor kevésbé. Ma azt hittem jó napnak nézek elébe, de sajna az első 20 percben rájöttem, hogy elhamarkodtam. Reggeli készítés közben sikeresen megvágtam magam. nem nagy a seb. Egész apró. Olyan fél centis vágás a kisujjam és a gyűrűsujjam között. Elég rossz helyen. Rájöttem, hogy minél kisebb egy seb, annál jobban tud fájni. Nah mindegy.
A reggeli bevásárlás előtt, még gyorsan felrohantam a CESIE irodájába, hogy oda adjam Darionak a bankos papírom. Így már bármelyik nap kaphatok fizut! Már várom! :)
Gyors vásárlás a Ballaron. Megint sikerült rossz helyen megvennünk a banánt. Nem gond. Tanultunk az esetből. Fél órám volt még a Verénával való találkámig, de nem akartam hazajönni. Nem láttam értelmét. Inkább elmentem az egyik bárba (ahol az első napokban ettünk). Egy darabig csak üldögéltem, de aztán gondoltam egy kávét megengedhetek magamnak. Nah jah. Meg. A gond csak annyi volt, hogy én hülye kávét kértem és nem cappucinot. Kávé: kicsi, erős, méreg drága. Mindegy. Valahogy legyűrtem. Használt az tény. Megjött Veréna. Indulás az oviba. Sikerült eltévednünk. Közben folyamatosan arról beszéltünk, hogy mennyire be vagyunk tojva, és társaik. Végül csak megtaláltuk azt az ovit. Túl korán értünk oda, tehát kint ültünk, idegeskedtünk. Én megpróbáltam legyűrni pár falatot, több-kevesebb sikerrel. Salve-val 11:50-re volt megbeszélve a találkánk. Találjátok ki, mi történt. Késett. Mily meglepő az olaszoktól :) 11:55-kor bementünk, ekkor hívott Salve: késni fog (ki gondolta volna), de úton van. Rendben. Bent apró fejetlenség fogadott. rögtön bedobtak minket a mély vízbe. 10 perc játék a kölykökkel, aztán az összeset be kellett terelni az ebédlőbe. Tereltetek már birkát, tehenet? Az kutyafüle ehhez képest. Egy idő után csak sikerült mindenkit beleültetni az etető székébe. Következő kihívás: etetőket fel. Könnyűnek hangzik, de nem volt az. Nem volt mindegy, hogy kinek melyiket adod, hogyan kötöd fel, milyen sorrendben etc. Kész káosz. A szokásos logika, miszerint a lányoké a rózsaszín cicás, fiúké a kék kutyás, esélytelen. A lányok ugyanúgy a kék kutyusosért vannak oda. A fiúk viszont utálják a rózsaszínt. 20 perc szenvedés után mindenkin ott volt az etető és a pasta. Mert mi más lenne az ebéd :) Ekkor már oda ért Salve is. Verénával kiszabadultunk az "irodába" (értsd: a folyosón lévő asztal). Gyors magyarázás mi is folyik itt. Mondanom sem kell, a felét nem értettem, de bőszen bólogattam. Valahogy úgy, mikor a Peti magyarázott valami nehezebb matek példát vagy valamit a motorjával kapcsolatban :) (sorry, best friend! :P ) Volt kemény 15 percünk. Utána kimentünk 3-an az udvarra (Veréna, Salve, én), hogy megbeszéljünk még pár dolgot. Addigra sajna végeztek a kölykök, tehát mehettünk be a konyhába a maradékok mellé :) Itt ki töltöttünk egy papírt. Mit várunk el magunktól a következő hónapban, mit szeretnék tanulni, meg ilyesmik. Ezt minden hónapban megfogjuk ismételni.
Ezután megint a gyerekek között találtuk magunkat. A kisebbeket el kellett altatni, a nagyobbaknak el kellett menniük a suliba. Ekkor jött a pihi. Szerencsére viszonylag hamar elaludtak a kicsit. Verénával kimentünk ebédelni az udvarra.
Egészen addig, míg nem jöttek meg a nagyobbak, olyan 4 tájékán, nem is volt rossz. Csak a hátam nem ért egyet velem. Emelgetni kellett őket, meg tolni a kicsi kocsikon, bicikliken.
Aztán megjöttek a nagyok. Szerencsére én az elején bent voltam a kisebbekkel, Veréna volt kint az udvaron.
6 órakor már csak két gyerek maradt, tehát Rosita elengedett minket haza. Nem is bántuk :) Sikeresen hazataláltunk.
Amint hazaértem a fürdő felé vettem az irányt, egy meleg zuhanyért. Hát először nem akart összejönni. Nem jött meleg víz. Szerencsére a fiúk, Nico és Fabio gyorsan megoldotta a helyzetet, és míg vártam a meleg vizemre jó hírt kaptam: van mosógépünk! Nem kell lemennünk a mosodába :) Szerintem így kicsit egyszerűbb lesz az életünk :)
Most pedig a vacsit tervezzük. Sam most ért haza, a lányok nem tudom merre vannak. Niconak egész könnyű napja volt. Az elmondásuk szerint, nem csináltak semmit sem a Dórával :) Jó nekik!
Összegzés az oviról: nem vészes. Főleg ha délelőtt dolgozol. Mivel nem tudok olaszul, kicsit nehezebb a dolgom, mint Verénának, de nem nagy a gond. Kevés gyerek tud beszélni. Vagy amelyik tud is, nem akar megszólalni. A mai nap körülbelül 5 szót ha használtam. Come ti chiami? (Hogy hívnak?), Sono Amy (Amy vagyok), Basta! (elég!), Smettila! (hagyd abba!), Subito! (most azonnal!). Szerencsére az ott dolgozók kedvesek és türelmesek. Legalábbis velünk, önkéntesekkel. A gyerekekkel már nem annyira. Látszik rajtuk, hogy fáradtak. Vannak olyan dolgozók, akik minden nap bent vannak.
A gyerekek változóak. A nagyobbakkal nehezebb. Agresszívabbak. Viszont van egy srác. Nem tudom hány éves lehet. Ha ránézel, rögtön levágod, hogy egy igazi rosszcsonttal van dolgot. Viszont ha hall valami zenét, vagy ritmust, rögtön el kezd táncolni. Vagy akár ő szolgáltat ritmust a többieknek. Nagyon jó mozgása van. Tuti valami utcai táncos lesz belőle :)
A kicsikkel csak annyi a bajom, hogy nem tudom, mikor mit szeretne, miért sír. Mit szabad vele tennem, mit nem. Bár volt például ma egy olyan kislány, akit csak én tudtam megnyugtatni. Ha Jeanne (a szenegáli önkéntes. Remélem jól írtam a nevét) vette fel, akkor tovább sírt és át akart jönni az én ölelembe. Cuki volt :) És a lányok haja! Hát én kész vagyok tőlük! Imádnivalóak, és nagyon szeretném tudni, hogy hogy csinálják meg a szüleik ilyenekre :) Jah igen. A szülők. Kedvesnek tűnnek. Mindegyik köszönt nekünk (mármint Verénának meg nekem) és mosolyogtak. A gyerekek pedig ha megtudták, hogy megjöttek értük, csapot-papot otthagyva odarohantak és a rájuk ugrottak. Édesek voltak :)
Nah jó mára ennyit az okosságokból.  Holnap reggel olasz órára megyek, tehát ideje aluszikálnom. Amit úgy érzek eléggé rám fér!
Pápá!