Miután nagy nehezen feltettem a blogra a bejegyzésem felmentem a szobámba fürdeni, pakolni és rávenni Marist, hogy vegye fel a fürdőruhámat, hogy tudjon fürdeni. Minden sikerült szerencsére, tehát indulhattunk is az irodához, ahol találkoztunk a többiekkel és elindultunk a Modelloi strand fele. Vagyis először inkább a buszmegállóhoz. Sok séta, és kérdezősködés után megláttuk a buszt az úton szóval mindenki mint az őrült neki állt futni felé. Szerencsére elértük. 10 perccel később kiderült, hogy az összes megkérdezett ember jó irányt mondott, csak mindegyik másik buszmegállóhoz akart minket irányítani, ami egy kicsit össze zavart minket :-) De a lényeg az volt, hogy elértük a buszt. A távolság körülbelül annyi mint Veszprém-Balatonfüred. Mikor megláttuk a strandot leszálltunk a buszról. A gond csak ott kezdődött, hogy nem a jó helyen. Bár a lényegen semmit nem változtatott. Ingyenes strandon voltunk, és ez volt a lényeg :-) Homokos tengerpart és valami hihetetlenül szép kék tenger fogadott minket. Miután lepakoltam egyből a víz fele vettem az irányt. A csapatból szerintem én voltam az egyetlen, aki még sosem látott tengert. Az első reakcióm: .... Meg sem bírtam szólalni. Túl szép volt. Azt hiszem a mennyországba kerültem. Két oldalt sziklák, hegyek vettek körbe előttem pedig ott volt a tenger kékje. It was beautifull!! Nem tudnék dönteni a két dolog között. Mindkettőt szeretném!! :-)
Mikor feküdtünk a parton és beszélgettünk Roberta hívott minket. 3 embernek ki kell költöznie a hostelből mert túl drága a bérlése. A három ember: Petra, Ainhoa, én.
Hazafele a strandról vennem kellett egy új telefont, mert az otthonról hozottban nem működött a kártyám.
Nem tudom, hogy apu hogy pakolt be nekem az indulás előtt de nekem most nem nagyon sikerült. Videóra kellett volna venni, ahogy átkozódtam meg szenvedtem a bőröndömmel. Idefele a kézi poggyászomban nem volt túl sok cucc. De most! Tele raktam mindennel ami nem fért bele a bőröndömbe, aztán ráültem a bőröndömre és úgy húztam be a cipzárt. Szóval apu: Nem tudom mit csináltál, de meg kéne tanítanod rá! Vagy pedig gyere ki mielőtt hazamegyek!!!! :-) :-) Jah és innen is ezer hála érte! :-)
Pakolás után elsétáltunk az új lakhelyünkre a fejenként 20 kg-os bőrönddel, meg a kézipoggyászokkal. Szerencsére segített cipelni nekem a Roberta, illetve a másik két lánynak pedig Veréna segített. 10 perc séta után a macska köves úton, azt hiszem eléggé próbára tettük a bőröndjeink kerekeit. Szerencsére az új lakásunkban lakik a két francia fiú, illetve a fő bérlő is itt lakik, így volt segítségünk, ugyanis a negyedik emeleten lakunk!!!! Nincs lift, csak lépcső. A lakások itt úgy vannak, hogy emeletenként van egy nagy lakás. A mi szintünk úgy néz ki, hogy van egy konyha, egy fürdő, egy nappali szerű a fürdő mellett, ami mellett van az én egyszemélyes ágyam (ami történetesen egy francia ágy, amit mindenki irigykedve bámult az előbb), mellettem laknak a francia fiúk, aztán mellettük van még egy nappali szerű szoba, azzal szemben laknak a lányok. Jah és mindegyik szobának van erkélye. Nagyon jó a lakás! nekem nagyon bejön. Jobban mint az Izáéké. Jó lenne itt lakni. Jó helyen van, nincs vészesen messze attól a munkahelytől ahol szeretnék doglozni, szóval tökéletes lenne nekem :)
A beköltözés óta, itt ülök a gép előtt és örülök a fejemnek, hogy van normális netem.
A többiek nemrég indultak el Robertáékhoz, akiknél parti van. Itt mindig parti van, és mindig későn kezdődik. Nekem ez az életmód nem tetszik annyira, de egy idő után csak megszokom. Vagy nem.
Nagyon hosszú volt a nap, és elég fáradtnak is érzem magam.
Az olasz életvitel annyira más mint az amihez én hozzá szoktam. Itt a dudát úgy használják, mint mások a morse ABC jelzéseit. Szörnyű. Ma ültünk a buszon a strandra menet, és azon gondolkoztam, hogy ha jönne egy mentő akkor hogy férne el az úton? Mindenhol robogósok, meg autósok, meg biciklisek voltak. Erre nem meghallottuk a mentő szirénáját? Nagyon dúrva volt, mikor nem fért el mellettünk, mögöttünk állt a sorban, körülbelül 10 percig. Szóltam is a Dórának, hogy ha rosszul akar lenni, szóljon előtte időben, hogy ki tudjam hívni neki a mentőt :-)
A városközpontból kifele egyszer szépültek a házak, az utak. Oda szoktak inkább járni a turisták.
Anyukám azt mondta, hogy figyeljek jobban oda a helyesírásra, de elég nehéz rá, mivel sosincs elég időm arra amit szeretnék, így gyorsan kell írnom, illetve eddig általában sötétben írtam a blogot. De ígérem anyukám, mostantól jobban oda figyelek rá! :-)
Sosincs időm arra amire szeretném. Folyton valami program van, folyton menni kell valahova. Kezdek megőrülni. Túl sok ez nekem. Annyira ellentéte az eddigi életemnek. De reményeim szerint hamar megszokom. Nem fogom feladni, akármennyire is nehéznek tűnnek az elején a dolgok. Reményeim szerint amint lesz végleges szállásunk, és lesz napirendünk minden rendbe jön. Mert most annyira rossz, hogy nincs egy biztos pont az életünkben. Nincs egy igazi szállásunk, ahol kitudnánk pakolni rendesen, ahol berendezkedhetnénk. Szörnyű. Ha nem hiszitek próbáljátok ki. Pakoljatok be több hónapnyi cuccot egy bőröndbe és kérjétek meg az egyik ismerősötöket, hogy hadd lakjatok nála egy darabig. Aztán 3 nap múlva költözzetek el egy másik helyre, aztán 3 nap múlva megint költözzetek. Napközben pedig járkáljatok egyfolytában a városban. Fáradjatok el annyira mint én, és akkor át fogjátok tudni érezni a helyzetem. Kaptam egy naplót a keresztanyukámtól, hogy abba írjam ki az érzéseimet. Hát eddig nem nagyon sikerült bele írnom, mert néha még arra sincs időm/erőm, hogy vegyek egy üveg vizet.
Viszont napközben minden csodálatos. Minden új, és minden izgalmas. A mai nap után értettem csak meg igazán, hogy mire gondolt az Eszti mikor azt mesélte, hogy ő minden hétvégét a tengerparton töltött. Csodálatos hely :)
 | |
| the best photo :) Kelli, Dóra, Henrik |
 | ||||||||
| én a vízben :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése