Második nap :)

Újabb nap, újabb kalandok, újabb kihívások. Tömören ennyiről szólt eddig a mai nap. De mielőtt belekezdenék az újabb mesébe, először pótlom a tegnapi beszámolómat a vacsora történéseivel :)

Hosszú és fárasztó séta után megérkeztünk az utca túl oldalán lévő „étterembe”. Hasonlóan néz ki, mint Veszprémben a Szemeszter. Szóval a lényeg, hogy az olaszok evési szokásai teljesen mások, mint a mieink.  Nálunk hogy néz ki egy este ha elmegy valaki pizzázni? Hát először is választ innivalót, aztán pizzát. Jó esetben, kb fél óra alatt ki is hozzák. Nah már most nem úgy mint itthon. Kb. ¾ óra után kihozták az előételt (!!!!!!!) ami sült krumpli volt. Nah már most nem olyan mint a mekiben. Ez nem tocsogott a zsírban, de nekem legalább annyira ízlett. Mindenki szedett a tányérjára és szépen lassan elkezdte csócsálni. Miután mindenki elfogyasztotta az adott adagot, nézett bambán, hogy akkor most mi lesz. Fél óra elteltével megjelentek 4 kisméretű pizzával. Kettő articsókás volt, kettő gombás. Nem kicsit bajban voltam, de aztán az osztrák lány, Marie, ajánlására megkóstoltam az articsókásat. Hát nem tudom, miért vannak tőle elhalva az emberek, nekem teljesen íztelen volt :( Így csalódtam az első ”olasz” pizzámban :( Miután mindenki evett két-két szeletet megint ültünk. Fogalmunk sem volt, hogy mire várunk. Aztán közel egy óra után kiderült. Hozták A pizzát. Két óriási méretű pizzát hoztak. Nah azok már hasonlóan néztek ki, mint a mesékben. :) Attól eltekintve, hogy az én mesebeli olasz pizzámon sok-sok-sok-sok-sooook sajt van. Ezen meg padlizsán meg gomba volt. Nah mindegy. Megkóstoltam, merthát csak egyszer vagyok itt. :) Illetve kóstoltam szicíliai sört is. Szerintem nem sokban különbözik az otthoniaktól, bár én nem értek hozzá :) A vacsi végén gyorsan leléptünk az észt lányokkal, mert egyikünk sem volt már a toppon. Mielőtt elindultunk a vacsira eltökéltem, hogy ha visszaérünk, ha törik, ha szakad de feltöltöm a gépem aksiját. Hát sikerült is. A fürdőszobában. :) :) :) A helyszín mindegy, az eredmény  a lényeg! :) Alvás előtt még gyorsan kiválogattam a képeket, meg megszerkesztettem őket, hogy ma már ne kelljen ezzel vacakolnom. Jelenleg is tart a töltés. 

Aztán térjünk a mai napra. Hmm… mi is történ lássuk csak. Ma reggel is a szokásos utca zajra keltünk. Gyors készülődés, amibe nekem belefért egy kis rubik kockabűvölés is, aztán már mentünk is az irodába, ahol találkoztunk azokkal az önkéntesekkel, akiket váltani fogunk a következő héttől. Mindenki tartott hosszabb-rövidebb beszámolót arról, hol dolgozott, mit csinált, mire kell figyelni etc. Nem mindegyik volt túl izgalmas, de legalább egy kicsit jobban megérhettük, hogy hogy is működnek a dolgok, illetve mindenki átértékelhette magában, hogy hol is szeretne dolgozni. Hogy ne teljen olyan unalmasan a délelőtt, játszottunk is egy Fruit Salad nevű játékot, amit leginkább a magyar szék foglalós játékhoz tudok hasonlítani, csak itt nincs nyertes. A lényeg az volt, hogy volt 4 gyümölcsnév, és mindenki kapott egyet. Körben ültünk, egy ember kivételével. Ez az egy ember mondott egy gyümölcs nevet, és azok akik azt a gyümit kapták, fel kellett pattaniuk és helyet cserélniük, közben annak aki mondott le kellett ülnie. Vagyis egy ember megint állva maradt. Akkor ő mondott egy nevet. Ha pedig tömeg balesetet akart, akkor azt kiabálta, hogy: FRUIT SALAD!!!! Ekkor mindenkinek új helyre kellett mennie. Voltak vicces pillanatok :)

 

Aztán szerencsére eljött az ebéd ideje. Egy új helyre mentünk, nem oda mint tegnap. Első látásra nekem túl giccses helynek tűnt, de aztán egyből megváltozott a véleményem, mikor műanyag poharakat kezdtek el osztogatni :) Az ebéd svéd asztalos volt, tehát bárki azt ehetett amit akartam. Ekkor már velünk volt Iza, az egyik itteni önkéntes, aki rengeteg mindenben segített nekünk. Hogy őszinte legyek, nem nagyon tudom , hogy miket ettem. Azt tudom, hogy volt grillezett paradicsom, valami krokett féle, meg apró halak fejjel. A francia lány nem bírta a fejes halakat, szóval lefejezte őket, mielőtt megette volna, és a fejeket szép kis kupacba tette a tányérján :)
Ebéd után a szabad fél óránkban sétáltunk az észt lányokkal, fotóztunk, beszélgettünk. 

A délutáni programon, az AXA biztosítás részleteit vettük át, illetve játszottunk két nagyon fura játékot. Az egyiknek szerintem a bizalom volt az alapja. Párosával álltunk egymás mögött. Az első ember játszotta a süketet (betömték vattával a fülét), a második ember pedig a vakot. A vak kapott pár utasítást és annak megfelelően kellett irányítani a süketet a vállánál fogva. Az utolsó páros, Nico (francia srác) és Laura (észt lány), csinálták a legjobban. Nico mindig elmondta, hogy mit lát, Laura pedig megrázta, ha rossz tárgyat emelt fel, ugyanis nem szólalhatott meg.

A másik fura játék, egy kártya játék volt. 3 asztalnál ültünk. Elmondták mindenhol a szabályokat. A nyertesnek az egyik irányba kellett mennie, a vesztesnek a másikba. A többiek maradtak a helyükön. Játék közben tilos volt megszólalni. Amint valaki új asztalhoz ért kezdődött az újabb kör. Mint kiderült, mind a három asztalnál más szabályokat mondtak el. Ennek az volt az értelme, hogy megmutassák milyen lesz az új munkahelyünkön, ahol semmit sem fogunk érteni, csak mutogatni fogunk tudni. Hát a terv bevált. Minden tiszta káosz volt :)

Ezek után már csak két videót mutattak nekünk, aztán utunkra bocsátottak.

Itt az egyik:

http://www.youtube.com/watch?v=ZAJNFoHuLno

Igazán jól bemutatja a helyzetet :)

Este Welcome-Good bye parti lesz az Izáék házában. Iza gulyás levest csinál. Már nagyon várom :)
Holnap pedig meglátogatunk pár munkahelyet, illetve ha jól emlékszem bank kártyát, telefon kártyát fogunk csináltatni.

Hogy milyen érzés idekint lenni? Fura. Néha kicsit magányosnak érzem magam. A sok angoltól megfájdul hamar a fejem. Az alvás még mindig nem nagyon akar sikerülni, bár tegnap este viszonylag jól aludtam. Itt folyamatos az élet. Mindig mindenki pörög, gesztikulál. Olyan mintha sosem aludna a város. Az autósok teljesen mások, mint nálunk. Itt mindig halálfélelmem van, ha át kell kelnem az úton. Rengeteg a sikátor, ami fotó alapnak nagyon jó, de azért sok időt nem töltenék ott. A ruhák szó szerint az utcán száradnak. A drága, csilli-villi boltok mellett megtalálhatóak az utcai árusok. Számomra az emberek nem tűnnek idegesnek, agresszívnak attól függetlenül, hogy számomra hangosan beszélgetnek. Itt ez a normális.
Kicsit hiányzik az otthoni, megszokott napi rendem. Még meg kell szoknom az itteni, laza napokat. 29-től, 1-éig szabadok vagyunk. Senki sem fog dolgozni, tehát a mi feladatunk csak annyi lesz, hogy felfedezzük a környéket, fotózzunk sokat és beszélgessünk egymással J A szünet után még tartani fog a tréningünk, és körülbelül két hét múlva fogjuk elkezdeni a valódi munkát. Még senkit sem osztottak be, majd talán az utolsó egy-két napon. Az az egy biztos, hogy mindenkinek kell hetente egyszer dolgoznia az ingyen menzán.
Nah jó mára szerintem ennyi elég lesz. Töltöttem fel pár képet facebookra, illetve jelenleg töltök picasara mindent. Meglátom befejeződik e, mielőtt mennem kell.
További szép estét! :)