52-56. nap

Halihó!

Hát most már tényleg itt lenne az ideje az újabb bejegyzésnek :) Sajnos elég kevés időm van a gép elé ülni és leírni a napok eseményeit. Mikor meg lenne időm, akkor meg erőm nincs, tehát ez egy ördögi körforgás :) DE! A lényeg: most itt vagyok és írok :)

Hát akkor csapjunk bele!

CSÜTÖRTÖK-PÉNTEK

Ezekről a napokról nincs sok mondanivalóm. Igazából nem is nagyon emlékszem, hogy mit csináltam :) Szerintem csak a szokásosat. Suli, ovi, itthon lét. Viszont péntek este rávettem magam, hogy kimozduljak itthonról (még mindig gyötör a megfázás). Ainhoa és Sam korábban elmentek, én még itthon maradtam vacsorázni a Nico-val. Lányok, sose bízzatok vacsora főzést a fiúkra! Még a rántottát is el tudják szúrni! :) Nah, jó azért ehető volt, bár szerintem az enyém finomabb szokott lenni ;) Gyors étkezés után elindultunk a Ballaro-ra ahol a többiek már foglalták nekünk a helyet. Itt az emberek nem nagyon szoktak táncolni. Leginkább csak kikérik az innivalójukat (sör, koktél, bor…), aztán leülnek egy asztalhoz és beszélgetnek. Nem úgy mint az önkéntesek! Mikor oda értünk, már javában mozogtak a lányok. A személyzetnek ez nagyon tetszett. Egy idő után már olyan számot raktak be, amilyet a lányok kértek. Mindenki nagyon jól érezte magát, illetve egy új barátra is szert tettünk, ugyanis nem mindenki szeret ücsürögni :)

Később a többség bíztatására elmentünk a Vuccheria-ra, ott viszont nem történt semmi izgalmas, így olyan éjfél és hajnali 1 között elköszöntem és hazasétáltam, ugyani másnap mentem mászni, és úgy gondoltam igazán szükségem lenne már egy kis alvásra. De ismeritek a mondást: Ember tervez, Isten végez :)

Mikor hazaértem valahogy nem tudtam elaludni, így még megnéztem egy Dr. Csontot, aztán rájöttem, hogy szomjas vagyok. Mikor hajnali 3-kor kimentem, a WC előtt összefutottam a Marie-val, Sam-mal, Nico-val. Nah, mondom itt még nem lesz alvás egy darabig :) De mázlim volt, nem voltak hangosak, ezért el tudtam aludni.

SZOMBAT

11:30-ra volt megbeszélve a találka, de én már olyan 8 fele ébren voltam, mert nem akartam kapkodni. Elmentem kenyeret venni, sajtot, joghurtot, hogy a nap folyamán ne halljak már éhen. Reggeli szendvics mellé finom fahéjas cappucino jár, csak úgy mint otthon. Aztán 11-kor észleltem, hogy mindjárt indulnom kéne, de még nem csináltam szendvicseket a napra, nem mostam fogat, egy-két dolog még hiányzik a táskámból, tehát jött a szokásos rohanás. 11:33-kor értem a megbeszélt helyre, pont egy időben a Fabio-val. Viszont 20 percet vártunk Lori-ra (román leányzó, 5 éve él itt), ugyanis a macskája és a telefonja verekedett reggel, és sajnos a macska került ki győztesen. :)

szerelmem

kilátás az első kötélhossz környékéről :)

Kocsival mentünk egy másik megbeszélt helyre, ahol a többi mászóval találkoztunk. Hát emberek a palermo-i közlekedés egy kész rémálom! Nem mondom, hogy félelem nélkül szálltam be a kocsiba, de aztán 10 perc után rájöttem, hogy a Fabio-ra nem illik az általánosítás. Nagyon jól vezet :) Épségben megérkeztünk egy kávézóhoz. Az olaszok tényleg nem sietnek el semmit sem! Szépen lassan iszogatták a reggeli kávét, eszegették a süteményt, közben olaszul hadartak. Én élvezettem figyeltem őket, illetve ismételgettem azt a mondatot, hogy: No parlo italiano! :) 


Újabb autókázás után megérkeztünk a Mászók Paradicsomába. Igen. Nagy M-mel és P-vel. Végre egy olyan helyen másztam, ahol nem kellett km-eket gyalogolni fölfele, viszont az ártatlan turisták sem láttak :) Út padkán parkoltunk, majd átmentünk az út túloldalára, ahol egy kis erdősáv mögött „bújt” meg a közel 100 méter magas sziklafal. 10 percig gyönyörködtem benne leesett állal, a többiek meg csak mosolyogtak rajtam :)

 



















 A szombati mászást egy szokásos, kora tavaszi, vagy késő őszi Betekints-es mászáshoz tudnám hasonlítani, amikor csak a kezdők miatt megyünk ki, esetleg még ezért, hogy lefagyasszuk egy-két ujjunkat. A szél miatt a hallásomat egy darabig hanyagolnom kellett, mert a jégcsapok elállták a hang terjedési útját :) Viszont az utak gyönyörűek, naposak, technikásak, és minden félét-fajtát megtalálsz. Egy kötélhosszas, több kötélhosszas, 4-es, 9-es, repedés, áthajlás, kis peremes…stb. Paradicsom.

csak kicsit kényelmetlen :)

A nap végén, mikor már kezdett kicsit sötétedni elindultunk hazafele. Lori-ról kiderült a napközben, hogy tud angolul, csak nem olyan jól. De ez kit fog itt vissza? Rengeteget beszélgettünk. saját bevallása szerint még sosem mászott ezelőtt, de én ezt nem nagyon tudom elhinni. Simán megmászott első próbára egy 6-os utat. Rejtett tehetség? :) Nagyon kedvesek, segítőkészek, barátságosak az itteni mászók. Csak úgy, mint otthon :) Lori úgy gondolta, hogy az egész napos hideg után jól esne egy tea, tehát elmentünk egy kínai teaházba. Nekem az elején nem nagyon volt kedvem, de Lorinak nem lehet nemet mondani, így felhívtam Verena-t, hogy tegyük át este 7-re a találkánkat.

Nem bántam meg, hogy elmentem! A hely sokban hasonlít az otthoni Író Deákhoz, csak itt nagyobb a tér, a választék. Lehet itt koktélozni, borozni, forró csokizni, teázni. A csoki egy vagyon az otthoni árakhoz képest, viszont megtudtam, hogy ez az egyik legolcsóbb hely, ahol lehet kapni. 4 euro!! Közel 1200 forint. Kész rablásnak tűnik, de megéri. Eszméletlenül finom! :) 7 előtt nem sokkal eljöttünk, hogy hazaérjek a találkámra, természetesen késtem, ugyanis a városban nem lehet közlekedni autóval. Amit gyalog 10 perc alatt teszel meg, azt kocsival minimum 20.

Gyors átöltözés után elmentünk cappucinozni a Verena-val, hogy megbeszéljük a melót meg ilyenek. Természetesen pont egy drága helyre ültünk be, de azért nem fogunk éhen halni :) Viszont a sok beszélgetéstől megéheztünk, így kipróbáltuk a nutellás gofrit, csípős fűszerrel. Hmm!!! Nyammi!!! Ha erre jártok, mindenképp próbáljátok ki! Megéri! :)

A többiek a Remé-ék lakásában vacsoráztak, így hazafele beugrottunk, hogy megbeszéljem, ki jön velem mászni másnap: Petra vagy Nico. Petra nem volt ott, telefonon sem lehetett utolérni, így elég hamar hazamentem, hogy tudjak vele beszélni meg persze aludni. Ugyanis nem lehet mászni, ha az ember nem alszik előtte! :)

Úgy döntött, hogy eljön velem, mert nem szeretne megint itthon ülni.

VASÁRNAP

aki nem szeret bele ebbe a látványba az nem mászó! :)

A találka időpontja megint 11:30 volt, most viszont a Fabio is késett :) Lori viszont elaludt a nővérével együtt, így egy óra késéssel tudtunk csak elindulni, az előző nap már meglátogatott kávézóba. Sajnos nem sikerült meggyőzni a többieket, hogy egy másik helyre menjünk, így ugyanoda mentünk, amit én nem is bántam annyira. Beleszerettem a helybe, első látásra! :)

Tegnap viszont már másztam egy nehezebb utat is. Csak egyetlen mozdulat nem sikerült, így az egész utat buktam. Nem baj. Még lesz időm rá :) Meg ez a másszunk, a hidegben dolog nem megy. Viszont a Fabio szerint, áprilistól nem nagyon lehet mászni, mert az emberből omlett lesz elég hamar. Viszont van water deep solo ;)  

no hand a kulcs rész előtt

Megint a kínai tea házban kötöttünk ki, ahol megbeszéltük Lori-val és a tesójával, hogy ha csinálunk egy csajos estét, akkor őket is hívjuk :)

A hétvégén meséltem a Fabio-nak, hogy imádok sütni, de sajnos nincs sütőnk. Felajánlotta, hogy süthetek nála, illetve mivel még nem nagyon ettem tenger gyümölcseit, majd csinálunk egy halas estét :) Tényleg nagyon közvetlenek a mászók. Hihetetlen módon élveztem ezt a két napot!!!! Már alig várom, hogy megint mehessek :) A következő mászó társam Nico lesz, aztán Marie, Laura. A további sorrendért, még verekedni kell :)

Lori és Silvana

<3

HÉTFŐ

Megjött a tél jeges-eső formájában :( Már bekapcsoltuk a hősugárzókat a lakásban. A Petráék szobájában nincs, így mielőtt alszom ők használják, később pedig visszahozzák.

A mai tervünket, hogy végre elmenjünk bevásárolni szó szerint elmosta az eső. Remélem holnap már tényleg elmegyünk. Bár holnap meg az Andrea lakására vagyunk hivatalosak egy karácsonyi partira. Vagy valami olyasmire. Nem nagyon értettem az üzenetet. Bár nekem az elsődleges dolgom az, hogy meggyógyuljak, aminek az első lépése az volt, hogy ma meló után csináltam magamnak egy jó forró karamellt. Hmm!!!! Nyammi! :)

Most viszont ideje lépnem. Jön a jól megérdemelt pihenés :)

Buone Notte!