151-157. nap

Jöttek. Láttak. Ettek. Szörnyülködtek. Elmentek. Tömören ennyi volt ez az egy hét. De gondolom titeket érdekelnek a részletek meg a fotók is mi? :)

Március 23-án éjfél körül gyors búcsút vettem a többiektől a Vuccerián és rohanvást indultam az állomás felé. Annyira rohantam, hogy még azt sem hallottam meg, hogy Davide kiabál utánam.

Pont mikor kezdtem elhelyezkedni kényelmesebben, megláttam a buszt. Anyukám szó szerint lerepült a buszról és a nyakamban landolt. Még a levegőt is kiszorította belőlem :) Utána jött Apu. Megérkeztek. Nem tévedtek el. Nem rontották el az átszállást. Büszke vagyok rájuk :)
Itthon gyorsan kipakoltuk az ajándékaimat.

Először egy kissé gyűrött csomagot kaptam. Rögtön tudtam, hogy kitől. Ki más csomagolná az ajándékát selyem papírba? Ki más rakna fekete szalagot a csomagra? Ki más tenne eukaliptusz levelet a dobozra? Ki más használna annyi ragasztót, hogy 10 percembe telt "feltörni" az aprócska papírdobozt? Gondolom most már tudjátok, hogy kitől jött. Igen. Tőle. Apró virághagyma, használati utasítás és egy rajz bújt meg a csodaszép selyem papír alatt. Azóta már egy lila virágcserépbe költöztettem a virágot, a rajzot az előző alá tettem, a használati utasítást pedig az íróasztalom mellé, hogy sose felejtsem :)

Miután minden cucc a földre került a bőröndből, Anyuék lefeküdtek aludni én pedig még visszamentem a többiekhez a PaLab-ba. Nem bántam meg. Végre találkoztam Davide-val. Először nem vett észre. Aztán persze felismert, én pedig a nyakába ugrottam. Szegény barátnője csak nézett, hogy ki vagyok, és mit keresek a nyakában. :) Szerencsére nem volt semmi gond.
Aznap estére Sam átengedte a szobáját nekünk, így nyugodtan tudtam aludni. Már amennyire egy rozoga matracon meg egy horkoló, francia mellett lehet :)

előnyös tudom :)

10 előtt egy kicsivel kiszedtem anyuékat az ágyból, hogy reggelizzünk és átmenjünk a szállóba. Átmentünk. A rózsaszín szobát kapták :) Szép volt. Utána bejártuk a város különböző pontjait. Természetesen megint sztrájk volt. Akárhányszor csak olasz területre lépnek drága jó szüleim, mindig valamilyen tüntetésbe botlanak. Most épp a szemetesékébe. Ez meg is látszott az utcán. A halmok, illetve a közlekedés stílusa sokkolóan hatott drága szüleimre. Tisztelettel adóznak, hogy nem menekültem haza az első héten :) A kedvenc indiaimban ebédeltünk, ahol Anyuék még ingyen édességet is kaptak :)

Vasárnap reggel szembesültem azzal, hogy nálam a vasárnap reggel olyan 10 fele kezdődik, mikor az utcánk már le van zárva. Mikor Anyuék jöttek át (természetesen én elfelejtettem az óra átállítást) csodálkoztam, hogy még nincs lezárva az utca. Elmentünk a palermoi lengyel piacra (bolha piac- csakhogy a nem veszprémiek is értsék). Mikor jöttünk vissza, akkor már le volt zárva, és pakoltak ki az árusok. Menet közben megreggeliztünk hagyma krémmel, pisztácia krémmel, padlizsán krémmel. Illetve a névnapi ajándékomat is megkaptam aputól egy gyönyörű gyűrű képében :) A Monte Pellegrino-t vettük célba. Hogy legyen erőnk felmenni, megálltunk egy fagyira/kávéra. Hm.... nyammi!!! Sajnos a tetejére nem mentünk fel, ugyanis féltünk, hogy mire vissza érünk a városba, az árusok elmennek, de a kilátás így is szép volt :) (mellesleg ezen a napon töltöttem be az 5-iket)

-hát ezt a hangot meg, hogy csinálod?

Hétfőn az oviban kezdtem, oda jöttek utána Anyuék. A gyerekek egyből megrohamozták őket. Elene, az egyikőjük kijelentette, hogy ők nem az én szüleim, hanem az övé :) Apu edzést is csinált: pakolászta a kölyköket a csúszdára :) Az etetés Anyunak könnyen ment, hisz ő Anyuka! :) Apunak már kevésbé. Viszont persze, hogy pont aznap jött 24 gimis. Kicsit sokan voltunk a teremben. Úgy 50-en. Kaotikus volt minden. Tehát már ekkor tudtam: drága jó szüleim, minden jóból kapnak ezen a héten :)

-mond: ááááá!!!
-dehogy mondom! fotóznak! :)

ezt szerintem még gyakorolni kell Apukám :)

A kedvenc éttermemben én leégettem a nyelvem az első harapással az isteni négy sajtos pizzámmal, Apu befalta a spenótos-garnélarákos tésztáját, Anyu meg szemezett a rákkal, de végül a rák győzött :)
Délután átugrottunk Monreal-ba megnézni a katedrálist. Aztán már vége is volt a napnak. Jöhetett a jól megérdemelt alvás.

katedrális Monreal-ban

Kedden reggel én dolgoztam, ők meg a városban próbálták kikerülni az egyre gyűlő szeméthalmokat. Amint végeztem a menzán már futottam is a Banghladesbe felszedni Anyuékat. Aznapra a Mondello volt betervezve. Mit mondjak róla? Csodálatos időnk volt, a buszon volt helyünk (ez itt egy csodával határos esemény), a parton sem voltak sokan. Még a lábunkat is megmártóztattuk a jéghideg vízben, és nagyra nyílt szemekkel néztük, amint egy leányzó simán sétált a vízben bikiniben. De ő legalább önszántából ment be, nem úgy mint két gimis leány. Nekik a fiúk segítettek a kezdő lökésben :)

csakis az előnyös oldalamat vettem elő a héten :)

jeti lábú Apu

közös kép :)

Haza fele Aput ott hagytuk egy taekwon-do edzésen, mi pedig haza sétáltunk Anyuval, út közben beszerezve egy hatalmas csokor fréziát, névnapi ajándék gyanánt tőle :) Akkor még szerencsés voltam, mert éreztem az illatát. Most már sajna csak csodálni tudom :(

Estére császármorzsát csináltunk, aminél aggódtunk egy kicsit, hogy mi lesz ha egész héten ezt esszük? Félelmünk alaptalan volt: egy adagnyi maradt csak meg belőle, amit a Dóra másnap hősiesen leküzdött :) Viszont a Mami által küldött eper lekvár csúnya véget ért: egy csepp sem maradt belőle. Olyan gyorsan bepusziltuk, hogy az valami hihetetlen :)


Szerdán elbuszoztunk a sziget túl oldalán található Agrigento-ba. A többiek már voltak itt egyszer, és azt mondták, hogy nagyon szép. Igazat adok nekik. Szép. És mint 10 perccel ezelőtt megtudtam: a világörökség része. Jajj, de nem írtam le, hogy mégis mi? Hát a görög templomok amik Kr.e. 5-6. században épültek.

lebuktattam!!! nem is tud taekwon-dozni!!! :D

a birodalmi lépegető meg Apu

kagylót fotóztam

eztet :)

Tegnap este még a Dóra is átjött egy kis teára illetve beszélgetésre.
Majd eljött a ma reggel. Itt volt az ideje könnyes (gondolom nem kell nevet írnom) búcsút vennünk egymástól. Az előbbi skype bejelentkezés láttán, gondolom egyben haza értek, és nem tévedtek el sehol :)
Tehát összefoglalva: gyorsan el telt ez a pár nap, aminek az egyik legnagyobb előnye az volt, hogy nem kellett sok helyen fizetnem. :D Nah, jó csak viccelek. A legnagyobb előny az volt, hogy elkezdtem olaszul beszélni, hablatyolni. De mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Megvárták míg befejezem a mondatom, kijavítottak, majd angolul válaszoltak :) Jah és mindenki spanyolnak nézett minket :) Hogy miért? Fogalmam sincs!

De itt az ideje aludni. Holnap nagyon hosszú nap áll előttem. Reggel 8-ra megyek dolgozni, és este 6-ig leszek. Utána filmet nézni megyünk a Libera-ba. Szombaton mászni megyünk a csapattal, majd vissza az oviba búcsú partira, ugyanis Rose hazamegy Elefántcsont partra :(

Jó éjt mindenkinek!! :))

ui.: nagyobb képért meg a diavetítésért katt az első képre! ;)

ui2.: ezek meg csak úgy képek :)

pisztáciás fagyi. szeretem.

cannoli