Bár eddig a héten sok minden nem történt. Hétfőn a menzán megtudtam, hogy apák napja van, ezért valami különleges ebédet csináltunk. Fogalmam sincs, hogy mi volt. De finom volt :) Desszertnek meg valami cannoli féleséget kaptunk. Teljesen degeszre ettük magunkat. El is terveztem, hogy aznap már nem eszek többet, max pár gyümölcsöt. Ezt a jó kis tervemet Verena húzta át, mikor hívott olyan 3 fele: este vacsora az ovis dolgozókkal. Van kedvem jönni? Jönnek a holland lányok is. Mondom miért ne. Az én képzeletemben ez valahogy úgy nézett ki, hogy: bemegyünk az oviba, mindenki a kis asztalokról eszi a falatkákat, beszélgetnek, stb. Ennek megfelelően, csak egy kicsit öltöztem normálisan. Inkább a kényelemre helyeztem a hangsúlyt. Mikor oda értem az oviba, ott volt még egy-két gyerek a szüleivel. Verena-val azt néztük, hogy mindenki milyen szép ruhában van. Ez egészen addig, míg Daniella meg nem érkezett nem is volt olyan vészes. De mikor ő oda ért! Húha! Kezdtük egy kicsit rosszul érezni magunkat, mert a hollandok meg Verena, a munkás ruhájukban voltak. Daniella pedig gyönyörű volt!!!! Nem értettük, hogy miért várakozunk az udvaron. Kezdtünk bizonytalankodni, hogy lehet, hogy mégis valamerre elmegyünk? Hát elmentünk. Nem tudom, hogy pontosan hova, de a roxforti ebédlőhöz hasonló helyen kötöttünk ki. A lányokkal azon nevettünk az oda úton, hogy félünk. Hát tényleg féltünk az tény. De végül egész jó volt. A vacsora ugyan az volt, mint a menzán, illetve volt egy csomó fotós meg minden. Remélem egyszer megkapom azokat a képeket. Szép álom mi?
Kedden 3 óra munka után, otthagytuk a menzát a Sam-mel, mert nagyon sokan voltak aznap, illetve nekünk délután CESIE-s meeting-ünk volt, így felmentést kaptunk a maradék 3 óra alól. Az otthoni szabadidőd takarításra szántuk. Olyan gyönyörűen csillogott-villogott a szobám, hogy azt el sem tudjátok képzelni! Anyu, Apu! Örülhettek! Teljesen pókháló és por-oroszlán mentes szobába fogtok érkezni! :))
A délutáni meeting igazi értelmére nem nyertem választ, de nem volt olyan unalmas, mint amilyennek a felhívásban tűnt. A kulturális sokkról sokszor esett benne szó.
Tegnap az anti-rasszizmus napja volt. Mi is kimentünk a Teatro Massimohoz. A két holland lány, Verena, Rosita és én, illetve mindenkinek volt egy-egy gyereke. Egy elefántcsont parti (Naomi), egy nigériai (Arnold), egy palermoi (Alessandro), és két ghánai (Edith és Carolina). Meglepően jól viselkedtek aznap. Végig fogták a kezünket, míg sétáltunk, mosolyogtak a rengeteg fényképezőgépbe meg a kamerákba. Ennyi fényképezőt!! Úristen! Folyamatosan kattogtak a gépek! Mi voltunk a sztárok a gyerekek miatt! Engem még meg is akartak interjúvolni, de gyorsan elmondtam, hogy bocsi, nem beszélek olaszul, de ő igen. Szegény Verena! Rögtön le is támadta a bácsi :) Aztán még pózoltunk párat, meg még párat, és már jöttünk is haza, mert nagyon meleg volt és fáradtak lettek a gyerekek. (értsd: nyűgösek). Pedig volt afrikai zene meg tánc, meg még egy koncert. Nagyon jó volt a hangulat! :)
 |
| híresek lettünk!!!! :) |
 |
| mondj nemet a rasszizmusra!!!! |
Délután, már nem is tudom, hogy miért, de egy kicsit újra olvastam a régi bejegyzéseket. Hát a helyes írásom tényleg szörnyű! :) Tudok róla! Többen is mondták. De tényleg próbálok oda figyelni rá, de mikor blogolok mindig mást is csinálok mellette, a figyelmem oda-vissza jár, gyorsan gépelek, sötétben, angol böngészőben, ami annyit tesz, hogy minden tiszta piros, tehát nem nagyon tűnik fel, ha valamit félre gépelek. DE! Most már változtattam. Magyar böngészőt használok a blogoláshoz, tehát remélem javulni fog valamit a helyesírásom :) Ha nem, hát akkor így jártatok. Szokjátok meg :))
Nah, de itt az ideje az alvásnak. Holnap újfent takarítás, de csak egy kicsi, aztán pár óra pihi, aztán parti, aztán SZÜLŐŐŐŐK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :/ :) :D :D :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése