azért mert...

Hogy miért szeretek itt dolgozni? Miért jó egy oviban napi 6 órát eltölteni? Mi is történik velünk? Futkosunk a gyerekek után, kiabálunk, mosolygunk, etetünk, takarítunk, nevetünk, repülőset játszunk (ami nem mellékesen hasznosabb mint egy óra az edzőteremben. És olcsóbb. Ajánlom mindenkinek). Egy-egy nap után dög fáradtan hazaérek és semmi máshoz nincs kedvem, csak az ágyamban feküdni és nézni valami agyzsibbasztó sorozatot. De aztán mégsem teszem ezt. Inkább megnézem az aznapi képeket az oviból.
Mosoly.
Könnyek.
Sírás.
Ölelés.
Tánc.
Verekedés.
Játék.
Rajz.
Vidámság.
Szeretet.
Bizalom.
És ez a kulcsszó. Bizalom. Ezeknek a gyerekeknek nem számít ki vagy és honnan jöttél. Csak öleld meg őket, adj gyógyító puszit a bibikre. Játsz velük repülőset. Nem beszéled a nyelvüket? Őket még ez sem zavarja. Csak legyél velük. Berregj mint egy helikopter. Ez minden nyelvi korlátot átlép.
De a legjobb. A bizalom. Más kultúra. Más háttér. Más bőrszín. A bizalmuk mégis olyan, mint az otthoni gyerekeké. Bíznak benned. Szeretnek. Még ha ezt néha elég furán is fejezik ki.

Tévedtem. Nem ez a legjobb. A legjobb az azonnali visszajelzés. Nem kell órákat, napokat, heteket, hónapokat várnod arra, hogy tudd, jót tettél e. A reakció azonnali. Egy apró mosoly. Egy szívből jövő kacaj. Egy sikítás, mikor azt hiszik leesnek, de te a végén elkapod őket. Ezért éri meg itt dolgozni. Ezért éri meg önkéntesnek lenni.