126-132. nap

Úgy érzem kicsit eltűntem az otthoniak elől ezen a héten, aminek elég egyszerű magyarázata van: megjött a jó idő és pörög az élet rendesen :) Már én sem szenvedek annyira búskomorságtól. Akik ismernek tudják, hogy a hosszú ideig tartó rossz idő, illetve a mászás hiány, vagy akármilyen sport hiánya, eléggé meg tud viselni. Most is ez történt velem. Az állandó esők tényleg nem voltak jó hatással rám. DE! Végre kisütött a NAAAAAAAP!!!!!!!!!! Egyértelmű jele annak, hogy a tavasz közeledik, sőt már az is lehet, hogy itt van!! :))

Nah de akkor nézzük, mi érdemes történt velem ezen a csodálatos héten.

Hétfőn végre rávettem magam, hogy elmenjek a holland lányokkal az ingyenes olasz órára. Apró 20 perces keveredés, papír kitöltés, keresgélés, olasz nyelvvel való szenvedés után kikötöttem egy csoportban, ami elvileg nem kezdő, de nem is haladó. Hmm... A többség egész jól tudott kérdezni, viszont csak a színeket, meg olyan alap dolgokat vettek, amiket mi az első héten letudtunk. Fura volt. A tanár magyarázott angolul, már amikor bent volt a teremben. Sokszor csak ott hagyott minket, hogy másoljuk le a színeket a projektorról, aztán kisétált, 20 perc múlva meg be. Jah meg eszement gyorsan beszélt, sokszor nem is értettem, hogy miről dumál. Még ha elvileg angol is volt.

Kedden mikor elmentem a menzára, jöttem rá, hogy nektek még egy képet sem mutattam onnan. Ezt bepótolva, elvittem a gépet. Hát mikor Francesco meglátta, rögtön: Fotó, fotó! Sam gyere, csinálj egy képet rólunk. Mutasd jó lett? Fotó, fotó! :) Vicces volt nagyon :)

Francesco

ebből lesz az ipari mennyiségű finom rizotto :)

Reme és Giovanna

napi furcsaság: narancs, hagyma meg valami hal :/

itt étkeznek a vendégeink

általam nyújtott,ízesített pizza :)

második fogás: pizza és szvicsione (halvány lila gőzöm sincs,
hogy hogy kell írni :D )

A jó időre való tekintettel, elmentünk fagyizni a Reme-vel, a Ciccio-ba, majd egy-egy új baráttal gazdagodva haza mentünk.

bemutatom Brekit. kedvence a két napos zokni :D

Este pedig elkísért röpi edzésre. A kb. 5 perces útból mi csináltunk vagy fél órásat, de semmi gond, a lényeg, hogy a termet megtaláltuk :) Jövőhéttől minden kedden és csütörtökön röpizni fogok járni :) Már nagyon de nagyon várom!!! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire hiányoznak az otthoni edzések, a testmozgás.

Szerdán a kedvenc éttermemben ebédeltünk a Verena-val. Kicsit sokat kellett várnunk, aztán meg meg kellett osztanunk az asztalunkat két tanárral, de nem bántuk, mert a kaja csodálatos volt!!! :) Ha egyszer eljöttök ide, KI KELL PRÓ-BÁL-NO-TOK!!! De komolyan! Anyuékat is tuti, hogy elfogom ide vinni! :) Az adag mennyisége nekem tökéletes, ízre: hmmm!!!, ára: ketten fizettünk 11 eurót kb, cola-val, sprite-al együtt. Ez itt olcsónak számít.
Utána végre rávettük magunkat a csajokkal, hogy elmenjünk futni a kikötőbe. Apró keveredés után megtaláltuk egymást és gyors séta után neki álltunk futni. Drága angol barátnőm, Lisa közölte, hogy ő asztmás, és az asztma pipája otthon van Angliában. Ehhez csak gratulálni tudtam. Végül Verena és Lisa együtt futott kisebb kört, én pedig egyedül fél órát, vagy két és fél kört. Remélem ebből rendszert fogunk csinálni.

Este Drága Zizimmel beszéltem Skype-on. Még mikor itt volt az Iza (úgy két hete), hazaküldtem vele egy levelet, amit ő csak ezen a héten adott fel. A legjobb az az volt, hogy Zizi pont akkor kapta meg, mikor velem beszélt. Nagyon jó volt az arcát látni!! Yee, megkaptam a jogsim! Mi ez a kis boríték a nagyban? Ki az a Kramarics Izabella? Te levelet küldtél nekem? Miii???? :D :D Felbecsülhetetlen élmény volt :)

Csütörtök este elmentünk a tea házba. Verena (AUT), Lisa, Martin (ENG), Sam, Nico, Lori, Diana, Silvana (ROM) meg én. Mondanom sem kell, hogy nagyon jól éreztük magunkat :) Sokan voltunk, használtunk mindenféle nyelvet és pont ettől vált az egész kellemesen kaotikussá :) A teaház pedig továbbra is favorit. Anyu, Apu! Ide is el fogunk menni készüljetek! :))

az elején 

román barátnőim: Diana, Lori, Silvana

legyél bolond, én akkor is szeretlek :)
Verena és Martin

Lisa-val :)

a végén :)

Lisa :))

Jajj a lényeget nem is mondtam! Szerdán a Kassaro-ban (AZ étterem) összefutottam Fabio-val. A mászóval. Akkora mosoly terült el az arcomon, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Gyorsan le is beszéltük, hogy pénteken meló után kimegyek mászni :) Ha nem lett volna tömve a hely, tuti, hogy neki állok pattogni mint egy gumi labda :))

A tavasz biztos jele a következő: a gyerekekkel az udvaron vagyunk :) Míg ők játszanak, mi napozunk. A napszemüveg alap felszereltség :)

szerelmem Andrei :)

Tini Nindzsa Teknőc Arnold, ki érti az angolt, de nem beszéli :)

Manuela, Edith, Michael

 Így munka után, szó szerint haza rohantam, összepakoltam és már száguldottam is a busz megállóba. Hogy milyen itt a menetrend? Káosz. Kiismerhetetlen. Kiszámíthatatlan. Szörnyű. A busz jegy 1,20-ba kerül. Ezzel 90 percig utazhatsz, azon a buszon amelyiken csak akarsz. A 806-os buszra több mint 40 percet vártam. Mikor már azt mondtam magamban, hogy jó akkor ma mégsem mászunk, megérkezett a busz. Mondanom sem kell, hogy tömve volt, hisz ezzel járnak az emberek a strandra. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem nyitja ki a sofőr az ajtókat, csak a hátsót. Jegyeket, bérleteket! Két ellenőr jött. Az ellenőrzés nem olyan mint Veszprémben. De nem ám! Ajtók zárva, két ellenőr, két rendőr. Akinek nincs jegye, vagy lejárt a 90 perce: iratokat, szálljon le kérem. Nekem ez nagyon fura. Nico mesélte, hogy ez így megy, de nem gondoltam volna, hogy tényleg. Szerencsére az én jegyemmel minden rendben volt, de eléggé be voltam tojva, hogy mi van ha lejárt a 90 percem.

mert ez a látvány nélkül, el sem tudom
már képzelni az életem

 A sziklákhoz kiérve elfogott az ismerős bizsergés. Szikla. Napsütés. Kötél. Karabínerek kattanása, csengése. Ugyanolyan mint a Betekintsben. Szeretem. Sajnos az idő szűke miatt csak egy mászásra volt időm, de ez pont elég volt arra, hogy a szívem újra megteljen örömmel. Lehet, hogy ez most csöpögősen hangzik, de így van. Az életem nem teljes mászás nélkül. Mikor mászom, elfelejtem minden gondom. Csak én vagyok és a szikla. A mászás ideje alatt buborékban élek. Messze, nagyon messze vagyok a hétköznapok gondjaitól. Csak én és a szikla. Mi ketten. A tökéletes páros.

várakozván

kicsi a cipő :D

Este a holland lányokhoz voltam hivatalos "munka-vacsorára". Hát igen. Kb szó sem esett a munkáról. De minden másról igen.:) A palacsinta tökéletes volt, a hangulat még annál is jobb :)
A lányok egy egy szobás lakásban laknak a Ballaro közepén. Zaj, fura figurák, drága lakás. Az egyetlen, amit irigyeltem a galéria. Imádom a galériákat. Egyszer nekem is lesz :)

ez fagyi. ne tévesszen meg a kinézete :) 

Verena és Marina

Tegnap szerettünk volna lemenni a strandra, de valahogy nem akaródzott fel kelnem időben. 2-kor meg már gyülekeztek a felhők, így inkább csak a kikötőbe mentünk sétálni a Nico-val, aztán meg jöhetett a szokásos bevásárlás. Végre teli a hűtő. Meddig? Kb 3 napig? :)
Este Lisa és Martin átjöttek iszogatni meg beszélgetni. Mondtam már, hogy néha halvány lila gőzöm sincs, hogy miről beszélnek? Olyan mintha, nem is angol lenne. De nem adom fel. Meg fogom őket érteni július végére :)

pálinka hatás :)) 

öhm.. igen. egy műanyag cső darabért harcoltak
több mint 20 percig

hogy is van? boldogok a lelki szegények? :)

Itt tartok most. A mai nap pedig a pizsamáról fog szólni. Terveink szerint egy óra múlva felkelünk, ebédet főzünk aztán csak lazítunk. Esetleg takarítunk. De ennek kicsi az esélye :))