140-146. nap

Hát ez is eljött. Már a fele idő eltelt. És ahogy csökkennek a hónapok, mindenkire rájön az utazhatnék. Főleg Verena-ra. Így neki hála a hétvégét város nézéssel töltöttük. De ne siessünk ennyire előre. Ez a hetem kicsit mozgalmasabban telt mint a múlt heti.
Szerdán reggel 10-re hivatalosak voltunk az irodába, hogy megbeszéljük a személyes projektjeinket. Csodával határos módon, mindenkinek volt valami jó ötlete. Igaz, egyik-másik kicsit nehéz, de meglátjuk, hogy mit hozunk ki belőlük. Az én projektem: lefordítani az ovi honlapját olaszról angolra. Ezzel még nem is lesz olyan sok gondom, de a weblap szerkesztés már nehéz lesz :/ Tanultam én ezt, de mikor? Jó pár évvel ezelőtt, jegyzettömbben. De semmi gond, majd csak megoldom. Ahogy azt is, hogy meg kell vágnom egy videót, ami a két észt lány projektjéhez kell. Vicces lesz, azt már most sejtem :)
A meeting után elvileg dolgozni kellett volna mennem, de a köhögésem egyre rosszabb volt, így délután inkább az orvos felé vettem az irányt Salvo-val együtt. Fél órát várakoztunk a dokira, majd 10 perc alatt végeztünk. Tüdő, torok, vérnyomás csekk, és már kész is vagyunk. Én megpróbáltam lelesni a vérnyomásom, mert múltkor azon nevettünk a többiekkel, hogy az én szívdobogásomat nem hallják, és a pulzusom sem érzik a csuklómon. Sajna nem sikerült kanyarban látnom :( Még volt pár kérdés, aztán már írta is a gyógyszert. Kérdem, mennyit kell fizetni a vizsgálatért: 50 euro lesz, kérem szépen. Hát az állam a padlót súrolta. MENNYI??? 50. Jah mondom jól van. Még szerencse, hogy a biztosítás fedezi. Vizsgálat után, rohanás a CESIE-be, pénzt visszakunyerálni. Sikerült. Irány a gyógyszertár: dopping gyógyszer, 3 napra: 1 euro, 45 cent. Itt is meglepődtem. Elég fura ez az egész rendszer nem? A gyógyszer elvileg 8 óránként, teli gyomorra kéne bevenni. Ez egy kicsit felborította az eddigi rendszerem. Próbálok visszaszokni, a nem eszünk 6 óra után, de a bogyóknak köszönhetően, ezt most felejthettem is el, erre a 3 napra.

Csütörtökön Rosita-val, Salvo-val és Verena-val volt találkám. Megbeszéltük az új beosztást meg a többi hülyeséget. Sajna most a következő két hónapban elég hülyén fogok dolgozni, és szerintem elég hulla leszek. Nem várom :/
Hétfőn, kedden továbbra is a menzán vagyok, szerda és péntek délután (egyedül), illetve csütörtök reggel a holland lányokkal. Ezen kívül ugyebár neki kell állnom a fordításnak, illetve Roberta a segítségünket kérte még pár projektben. Oda is jelentkeztem 2-3-ra, majd ők eldöntik, hogy hol veszik hasznomat. Remélem nem az összesben :) Szóval, mostantól, ha később válaszolok a levelekre, vagy nem nagyon leszek elérhető skype-on, akkor bocsánat.

cipőőőő <3 :)

Szombaton reggel 5-kor keltünk, hogy elérjük a 6:30-as buszt Ennába. Igen én jól írtam, és te olvastad csak Etnának. Ennába mentünk 6-an. Martin (ANG), Petra, Verena, Marie (AUT), Nico (FRA), és én. A reggeli felkelés szörnyen nehéz, illetve a reggeli melletti beszélgetés, szinte lehetetlen.
Sajnos sok látnivaló nincs ebben a kis városban, de gyönyörű hely!! Végre annyi zöldet láthattunk, hogy be sem tudtunk vele telni! Sok-sok domb, rét, két tó, és mindezek mögött az Etna. Kell ennél több?

mintha valami tékvandóós vére csordogálna ereimben
nem? :DDD

mászni,mászni,mászni! mindig csak mászni! :)
(oké, a lényege a képnek a HAJAAM!!! :D )

nagy mosoly :)

Etna

ott voltunk :)

Kellett. Egy kis gyomorgörcs a nap közepén. De olyan erős, hogy majdnem összeestem az utca közepén. Mivel nem akartam a többieket feltartani, mi a Nicoval beültünk egy kávézóba, ők pedig elmentek megnézni valamit. Szerencsére az egy órás pihi, és a sok víz jót tett. Nem voltam teljesen jól, de jobban éreztem magam. Petra korábban visszajött, így mi 3-an bementünk egy boltba farmert nézni a Nico-nak. Elvileg ez egy férfi ruha bolt volt, mi mégis találtunk magunknak tetszőt a Petrával. Fel is próbáltuk :) Végül én nemet mondtam egy nagyon-nagyon jó kis kockás ingre, szegény Nico pedig továbbra is a szakadt, 3-4 éves farmerjait kénytelen hordani. Ugyanis az itteni divat szerint a fiúk is olyan csőszárú, tapadós farmert hordanak, mint a nők. Nico szerint nem lehet benne lélegezni, és olyan mintha egy második bőrréteged lenne. Én nem tudom. De igazat adok abban, hogy elég hülyén áll rajta egy ilyen nadrág. Petra is egyet ért velem. És az eladó csajszi arckifejezése is megegyezett a mienkkel :))

Mikor a többiek visszaértek, elmentünk busszal az egyik közeli tóhoz. Sajnos az álmaink, miszerint majd a tóparton fogunk piknikezni, nem valósultak meg :( Helyette egy erdőben kötöttünk ki, ahol egymástól 100-200 méterre padok, asztalok, tűzrakó helyek voltak. Mi itt is feltaláltuk magunkat. Olvastunk, sétáltunk, feküdtünk a napon. Én az egyik asztalt választottam magamnak. Első tervem egy kis zene hallgatás volt, de ezt elég hamar elvetettem. Az itteni sok zaj után, olyan kellemes volt madárcsicsergést, ágzörgést hallgatni. Tudjátok milyen. Csak feküdni az erdő közepén, sehol senki (nah, jó ez nem volt igaz, mert a bal oldalamon a Marie, jobb oldalt meg a Nico olvasott. 10 méterrel arrébb meg ott volt a Petra és a Verena). De értitek nem? Nem? Akkor itt van pár kép, hogy megértsétek! :))

te is laknád mi? kár, hogy ez a toalett :D

jó a makró Ági! :) 

a tó, mely körül forma 1-es verseny volt. egyszer. régen :)

lakás kilátással az Etnára. kéne mi? :)

A mai napot lustálkodással kezdtem. Csak feküdtem az ágyban, a nyitott erkély ajtó mellett és élveztem a napsugarakat. Majd később lementünk a strandra a két francia lánnyal, Laura-val és Fanny-val, Martinnal meg Nico-val. Sehova se menjetek 3 franciával, hacsak nem tudtok franciául. :) Sajnos elég későn mentünk le, így már nem volt olyan melegünk, de azért jó volt egy kicsit a tengerparton meteorozni :)

Laura

Fanny

Hát ennyivel volt mozgalmasabb ez a hetem, mint a múlt hét. Nem sokkal mi?
Remélem, azért Nektek otthon, a hosszú hétvége sokkal mozgalmasabban telt. Bár, ahogy látom a képeket facebook-on, majdnem mindenki mászni volt valamerre :) Mázlisták :P

Jajj, és képzeljétek! Már kevesebb mint egy hetem van hátra a szülői invázióig! :DDDDD Nem is kérdés, hogy ki az izgatottabb! ;) Tuti, be vannak tojva a repüléstől meg az átszállástól, meg a buszozástól! :) Igazam van, vagy igazam van? :) De no para. Jövőhét péntek éjfélkor, ott foglak titeket várni a buszmegállóban. Hacsak el nem alszom ;)