206-214. nap

Ez hosszú és nyálcsorgató lesz, tehát pohár víz meg lavór legyen kéznél :) (A nagyobb méret érdekében katt a képekre! :)

Szombat reggel hajnalok hajnalán (11-kor), indultunk az autókölcsönzőbe a Nicoval. Az elején minden nagyon jól indult, ugyanis a srác beszélt franciául, tehát ők ketten jól elvoltak én meg nézelődtem, egészen addig, míg a Nico arckifejezése elég furán nem nézett ki. Az interneten kötött biztosítás az autóra nem teljes mértékben érvényes. (Legutóbb ilyen problémánk nem volt, tehát eléggé meglepődtünk) A részleteket nem teljesen értettem, mert olasz-francia keverék volt, de a lényeg: többet kell fizetnünk, ha nem akarunk életünk végéig fizetni. Sajnos más választásunk nem volt, így fizettünk, de ez eléggé megdobta az autóra szánt összegünket. Ez van. Túléltük, és szerencsére nyugodt lélekkel utaztunk, mert tudtuk, hogy a dupla biztosítással szinte semmitől sem kell félnünk. Viszont szerintem ezt egyik önkéntes sem mondhatja el magáról: Alfa Romeóval jártuk be a sziget déli részét! :)) Bár én mindig elfelejtettem, hogy 3 ajtós, tehát ültem szép nyugodtan elől, a Verena meg várt rám, hogy na, mikor mozdulok már. :))

Első úti célunk Noto volt, ahol a Virág Fesztiválra voltunk kíváncsiak. Hát, számomra egy hatalmas csalódás volt az egész. Sajnos lusta volta és nem olvastam utána rendesen, csak annyit tudtam, hogy Noto az UNESCO Világörökségének tagja. Én úgy gondoltam, hogy egy virág fesztiválon virágok lesznek. Nagyon sooook!!! Hát itt nem. Itt csak egy utca volt, ahol virágszirmokból és egyéb apró magvakból raktak ki csodaszép képeket. Verena tervei szerinte a szombat délutánt/estét és a vasárnapot töltöttük volna ott. Hát mi elég hamar végeztünk, így már vasárnap a reggeli után tovább álltunk. Viszont a város az nagyon szép! A déli régióban nagyon sok barokk városkát lehet találni. Kb majdnem az összes egyforma, főleg ami a templomokat illeti, de azért elég jó érzés volt kiszabadulni Palermoból :)

Verena

Felirat hozzáadása

kiállításon is jártunk

tulipán <3

mi :)

kedvenc kép :)

kilátás a hostelből

Vasárnap Marina di Ragusa felé vettük az irányt, ami egy apró város a tenger partján és állítólag nagyon szép a strandja. Én ezt elhiszem, de az tuti, hogy emberek nélkül nagyon jól néz ki :) Valamiért a szél vihar elriasztotta az olasz embereket a fürdőzéstől :D Meg minket is. Inkább csak megcsodáltuk a tengert és Punta Secca felé vettük utunkat, ahol a szállásunk várt. Egy kempinget találtunk, ahol 5 euróért kaptunk egy sátor helyet meg meleg vizes zuhanyt :)

enyém a vilááág!!!! :)

Sátorállítás (ami szélviharban még mindig izgalmas elfoglaltság) után elmentünk vacsorázni. Szerencsére 20 perces vita után találtunk egy nagyon aranyos éttermet, ami tuti, hogy nyáron tele van, de most csak páran voltunk. Vagyis az elején csak mi 4-en, mert még nem volt vacsora idő este 8 fele :D
Majd vissza a kempingbe elfogyasztani az aperitivot :) Éjfélkor pedig fehérboros-sprite-al köszöntöttük a születésnapom :) Mert mi tis kívánhatna egy 21 éves lány, mint egy szeles-kempinges, szűk körű születésnapot :)) Jó volt. Énekeltek is:) Majd irány a kényelmetlen hálózsák, hisz másnap sok látnivalónk lesz! :)

Hétfőn Ragusa-ba mentünk, amit nem volt nehéz megtalálni, hisz minden út Ragusába vezet a déli régióban. De szó szerint. Mindenhol ki volt táblázva, hogy Ragusa. Így rám már nem is nagyon volt szükség, mint navigátorra :)

Ragusa 1693-ban egy földrengés áldozata lett, ezért ma 2 nagyobb városrésze van: Ragusa Ibla (az antik város helyén) és Ragusa Superiore. Mára Ibla az UNESCO Világörökségének része. Viszont amilyen könnyű volt megtalálni Ragusát, annál nehezebb volt betalálni Ibla-ba. De azért minket sem ejtettek a fejünkre, csak megtaláltuk a parkolót, ahonnan körbe sétálhattuk a várost. Szép volt, de kicsit túl sok a barokk templomokból :))

nem, nem fújt a szél :)

I believe I can fly!!!! :)))

kedvenc kép!

Hétfő délután az utolsó állomásunk felé indultunk, amit azért már sokkal nehezebb volt megtalálni. Nehezebb? Azt hittem, sosem érünk oda! És, hogy ez mi volt?PANTALICAA!!











Ez egy óriási nemzeti park, amire szerintem egy hét is kevés lenne. Sajnos a történetéről sokat nem találtam (vagyis csak olasz lapokat), Nico francia könyvében, meg nincs róla szó, tehát a lényeg: ez egy Nekropolisz, kicsit hátborzongató, az oda vezető út egy labirintus, de ami a végén vár: a Paradicsoooom!!!!!!:)
Jéghideg folyó, apró erdei utak, aminek a fele nem vezet sehova, hegyek, dombok..etc. Mi más kell még a születésnapomra? :)
Nagy nehezen megtaláltuk, kaptunk térképet és egy lehetőséget, hogy biciklit használjunk, de nem éltünk vele, mert túl sok cuccunk volt. Az éjszakát a folyó mellett töltöttük vad kempingezéssel, ami nagyon kényelmetlen volt, ugyanis az egyetlen egyenes felület közepén volt egy óriási kő, ami természetesen az én hátam alá került. Tehát az alvásom a nullával volt egyenlő :/ De a Nico jó fej volt, és valamikor hajnalban felajánlotta, hogy helyet cserél velem. Én persze rögtön igent mondtam rá, mert előző este sem aludtam jól. Vagy a szél miatt keltem fel, vagy arra, hogy nagyon meleg van a sátorban. 2 éjszakai nem alvás után, vagyis 3, mert Notoban a hostelben sem aludtam jól :/ Bár azért lefekvés előtt még belefért egy aperitivo meg egy kis vörös boros köszöntés :)

a várva várt reggeli :)

A másnapi korán kelés csak a Petrának sikerült, mi inkább a punnyadást választottuk. Ennek ő annyira nem örült, mert nem akart bunkó lenni, és nélkülünk enni. Bár mi majdnem megvertük, mikor reggel kinyitotta a sátor ajtaját :))
De nem bántuk meg, mert így több időnk volt eltévedni az erdőben :)

mert a bolond kép semmit sem ér nyelv nélkül :)

pisztácia

kedvenc fa :)

hideg? :)

így pihennek a menő önkéntesek :D

5-kor indultunk hazafele mert tudtuk, hogy 4 óra az út hazáig, plusz-minusz fél óra az eltévedés miatt. Ami nagyon egyszerű volt, mert nem elég, hogy a szicíliai tömegközlekedés sehol sem tart, de a táblák sem. Azt már említettem, hogy minden út Ragusába vezet? Hát ez teljesen igaz. Bár a kedvenc táblám: mikor Palermo és Messina egy irányba volt. Még jó, hogy a két város a két szélén van a szigetnek :)

Sikerült épségben hazaérnünk, ahol a kaja nélküli lakás fogadott minket. Ennek annyira nem örültünk, de hát ez van. Gyors tészta főzés, evés, zuhany, majd vár puha ágyikó. Másnap nekem csak délre kellett volna mennem dolgozni, de reggel 9-kor felkeltem, mert sem nekem, sem a Niconak nem volt már tiszta ruhánk, így délig mostam, meg próbáltam valami elfogadható kinézetet varázsolni a szobámnak. Majd jöhetett a jól megérdemelt 6 óra munka. Sajnos elég rossz hír fogadott: a holland lányok ezen a csütörtökön mennek haza, mert az egyikőjük nagypapája meghalt. Délután parti volt az oviban, amit a gyerekek nagyon élveztek, meg persze mi is :) Estére egy kis búcsú bulira hívtak minket, pizzával, citrom tortával, csokoládé mousse-sal, beszélgetéssel :) Meg persze éjféli hazaérkezéssel, meg egy csomó kajával megpakolva. Mivel ők a hét elején még úgy gondolták, hogy van még 10 napjuk, bevásároltak. Viszont nem tudták hazavinni, kidobni meg nem akarták, így nekünk adták mindet :) Mi meg kissé fura arccal, de persze boldogan elfogadtuk :)

Csütörtök reggel 5-kor keltem, hogy 6-ra a lányok lakásában lehessek: segítettünk nekik kicipekedni a buszmegállóba. Még nem sikerült eldöntenem, hogy jó ötlet volt e, mert 3 táskájuk volt fejenként. Azt hittem, hogy leszakad a vállam a sporttáska alatt. Sajnos elég későn indultunk el, így lestoppoltunk egy buszt, hogy ne kelljen annyit gyalogolnunk a sok-sok táskával. Így a lányok elérték a buszukat, mi meg hazajöhettünk reggelizni. Útközben arról beszélgettünk, hogy most, hogy láttuk elmenni a lányokat, mennyire valóságossá vált a mi közelgő távozásunk is. Nem volt öröm teli beszélgetés :(
Hogy egy kicsit feldobjuk a hangulatunkat megnéztük a hétvége képeit. Hát nem szomorúan mentünk dolgozni 7:30-kor az már biztos! :)))
Tegnap délután a szemorvoshoz kellett mennem, de nem volt bent, így csak az esti vacsorára vásároltam be, meg megleptem magam egy nagy doboz eperrel :))
Este megtartottam a születésnapi vacsorámat a lakótársaimmal, Verenával és Eszterrel. Sajnos a Dóra nem tudott itt maradni, mert dolgoznia kellett mennie. Bár végül nem is rossz, mert lecsó túl kevés lett volna :DD Végül én nem mertem bevállalni a főzést, így az Eszterre bíztam mindent. És megérte :) Minden tányért fényesre pucoltak :))) Így összességében 3-szor ittam a szülinapom alkalmából :) (És természetesen megint nem aludtam)

Ma pedig betöltöttük a hetedik hónapot. Két hónap maradt hátra. Kinek mit jelent. Nekem azt, hogy hamarosan itt kell hagynom Palermot, és egyre kevesebb időm van utazgatni. A családomnak azt, hogy ki kell pakolniuk a raktárként használt szobámból :DD

Tegnap, illetve ma rájöttem, hogy a rendszerünk, kezd romba dőlni. Az, hogy közösen vesszük a kaját már nem nagyon működik. Vagyis működik, ha elmegyek vásárolni. Tehát az utolsó két hónapban, magam fogom venni a kaját. Remélem így sokkal egyszerűbb lesz az én életem, és nem kell azon agyalnom, hogy van e itthon kaja, fogok e tudni főzni. Bár a főzés még elég nagy kérdőjel, mert mosogatni mindenki utál, és mindent a mosogatóban hagynak. De hát ez van. Most már csak kibírom ezt a két hónapot!

Ma este pedig White Night van, ami itt annyit takar, hogy nem alszanak az olaszok. Bár ez nem túl nagy újdonság szerintem :) Viszont nekem: ALVÁÁÁÁÁÁÁÁS!!!!!!! Annyira kimerültem, hogy az már hihetetlen. Meg pénzem sincs, hogy elmenjek bulizni velük. Az e hónapi utazások eléggé megcsappantották a számlám, tehát a következő két hétben tisztító kúrát fogok tartani. Avagy fotoszintetizálok :))