Úgy néz ki, hogy mostantól rá fogok szokni a heti egyszeri bejegyzésre. Vagyis inkább boldog leszek, ha sikerül. Kicsit elkezdtem behavazódni. Nem kicsit. Nagyon. De kezdjünk mindent a legelején.
A múlt heti izgalmak után, egy finom vacsorára voltunk hivatalosak az Esztiékhez. A Nico csak azzal az egy indokkal volt hajlandó eljönni, hogy nem fogunk magyarul beszélni. Mi ezt szerintem be is tartottuk :) A kaja isteni volt. Beye főzte, valami szenegáli rizses hús volt. Utána kaptunk finom teát, meg vicces beszélgetést :)
A hétvégénk megint izgalmasan telt, hisz még sem lehetünk bezárva a négy fal közé! Már csak 3 hónapunk vna hátra, és még alig láttunk valamit a szigetből. Uccu neki, autó bérlés, hálózsák kunyerálás, kaja vásárlás két napra, 40 fokra. Mit jelent ez mind? Pontosan. Irány kempingezni a Zingaro nevű nemzeti parkba. Az indulás előtt még volt egy kis okunk az aggodalomra, hisz nem voltunk biztosak benne, hogy a francia lányok megkapják az autójukat vagy sem. De végül minden jóra fordult, akárcsak a mesékben :)
Másfél órás autókázás után megérkeztünk Csodaországba. Nem az Alízos félébe, hanem az Amy félébe. Hegyek, sziklák, virágok, tengerpart. Elvesztem. Szerelem volt első látásra. És ettől a kapcsolattól még az sem tántoríthatott el, hogy a nap végére a térdem dinnye nagyságúra dagadt. De ne rohanjunk előre. Mi értünk oda először, és tudtuk, hogy még van vagy másfél óránk a többiek megérkezésére, amit nem akartunk a parkolóban tölteni, így a legközelebbi part felé vettük az irányt. Ne homokos tengerpartot várjatok. Inkább kavicsosat, amin feküdni igazán kényelmetlen, de a
látvány mindenért pótol.
Bátor voltam, bemerészkedtem. Aztán ki is futottam. Jéghideg volt a víz. Így inkább fotózással, beszélgetéssel ütöttük el az időt. Mikor eljött az időnk, visszamentünk a parkolóba, hogy fogadjuk a többieket. Kis késéssel (fél óra) a megbeszélt idő után érkeztek meg. Kulcs kérés a portán, hisz ebből a látványból, nekünk egy nap nem elég! :) Majd a két napi cuccal felpakolva neki indultunk a második számú strand megkeresésének. Megtaláltuk. Elhűltünk a látványtól. Itt már azért többen bemerészkedtünk, köztük én is. Életem első melltempói a tengerben. Tudom én, hogy a tenger sós, de ezt egészen addig fel nem fogtam, míg a fejem nem merült a víz alá. A TENGER SÓS!!!!!!!!!!! Mint valami kis gyerek ismételgettem: de hisz ez sós! Ez nagyon sós! :) A többiek csak nevettek, majd gratuláltak az első tengeri élményemhez. :)) Nico-tól elkoboztam az úszó szemüvegét, majd barátságot kötöttem több hallal, akik mindenáron meg akarták nézni a lábikóm :)
Pár órás szundi/napozás/szikla mászás után, ideje volt neki indulni a hegynek és megkeresni a menedék házunkat. Szerintetek hol volt? Igen. A legvégén az útnak, fent a magasban. Én lemaradtam, hisz a térdem fel akart robbanni, de jó fejek voltak, néha bevártak. Amikor meg mondtam nekik, hogy menjenek csak tovább, kijelentették, hogy itt aztán nem lesz horror film! Nem hagynak egyedül! :) Arik voltak. Számomra úgy tűnt, hogy sosem fogunk már oda érni, de aztán végül csak sikerült :) A kilátás kárpótolt. Meg a csend. A csend, amiért mindenki ölni lenne képes. Főleg ha az ember lánya Palermoban lakik :) Lepakolás, kipakolás, "hűtő" készítés :) Sem toalett, sem iható víz nem volt. Így a kútból jövő "használhatatlan" vizet használhatóvá tettük. Egy műanyag pohár a lefolyóba, és máris kész a jéghideg fürdő az itókáknak :)
Késő estig beszélgettünk, majd én elindultam egy kicsit sétálni, hisz a teli hold a mániám. Találtam egy sziklát nem túl messze a többiektől, de épp eléggé távol, hogy magamban lehessek. A Hold gyönyörű volt, amin a város fényei csak javítani tudtak. Sokáig gondolkoztam, hogy mi hiányzik nekem ebből az egészből. Lefekvéskor döbbentem rá, hála a francia lányoknak: nincs tücsök koncert. Nincsenek neszek. Csak én és a természet, egy kis lágy "háttér muzsikával". Mikor elkezdtek keresni visszamentem hozzájuk, majd elmentünk aludni a francia lányokkal. Vagyis én csak próbálkoztam. Elmenni úgy kempingezni, hogy nincs velem a kedvenc hálózsákom, meg a kedvenc polifoam-om, hiba volt. Valami deszka tákolmányon aludtunk 8-an. Mint a heringek. Kényelmesnek nem mondanám. Sem csendesnek. Volt aki beszélt, volt aki horkolt, volt aki mozgolódott, volt aki pisilni járt a másikkal, mert egyedül nem mert.
Végül eljött a reggel. Gyors összepakolás, fogmosás, majd irány a strand. Természetesen egy másik. Mit írjak róla? Gyönyörű volt! Nem volt túl sok ember, sütött a nap, a víz kellemesen hideg volt (persze, 20-30 perc akklimatizálódás azért szükséges). A több liter naptej ellenére is, a rák hozzánk képest albínónak tűnik. :/ De akkor is megérte minden egyes percét. Csodálatos volt! Úgy szeretnék visszamenni! Kit érdekel, hogy a térdem fáj, kit érdekel, hogy nem tudok leguggolni, mert a térdhajlatom leégett. Kit érdekel, hogy a kavicsok miatt nem lehet kényelmesen napozni. Akkor is a paradicsomban voltunk!!
 |
| alagút Csodaországba |
 |
| állításuk szerint kényelmes volt. nem hiszek nekik :) |
 |
| francia lányok :) Laura és Fanny |
 |
| bátraké a szerencse :) |
 |
| lábikó :D |
 |
| kedvenc kép |
 |
| bevártak meg jó fejek. vagy csak fáradtak? :D |
 |
| Felirat hozzáadása |
 |
| telihold <3 |
 |
| <3 |
 |
| mint a heringek :) |
 |
| mi <3 |
 |
| kutyuli :) |
A hétvégénk megint izgalmasan telt, hisz még sem lehetünk bezárva a négy fal közé! Már csak 3 hónapunk vna hátra, és még alig láttunk valamit a szigetből. Uccu neki, autó bérlés, hálózsák kunyerálás, kaja vásárlás két napra, 40 fokra. Mit jelent ez mind? Pontosan. Irány kempingezni a Zingaro nevű nemzeti parkba. Az indulás előtt még volt egy kis okunk az aggodalomra, hisz nem voltunk biztosak benne, hogy a francia lányok megkapják az autójukat vagy sem. De végül minden jóra fordult, akárcsak a mesékben :)
Bátor voltam, bemerészkedtem. Aztán ki is futottam. Jéghideg volt a víz. Így inkább fotózással, beszélgetéssel ütöttük el az időt. Mikor eljött az időnk, visszamentünk a parkolóba, hogy fogadjuk a többieket. Kis késéssel (fél óra) a megbeszélt idő után érkeztek meg. Kulcs kérés a portán, hisz ebből a látványból, nekünk egy nap nem elég! :) Majd a két napi cuccal felpakolva neki indultunk a második számú strand megkeresésének. Megtaláltuk. Elhűltünk a látványtól. Itt már azért többen bemerészkedtünk, köztük én is. Életem első melltempói a tengerben. Tudom én, hogy a tenger sós, de ezt egészen addig fel nem fogtam, míg a fejem nem merült a víz alá. A TENGER SÓS!!!!!!!!!!! Mint valami kis gyerek ismételgettem: de hisz ez sós! Ez nagyon sós! :) A többiek csak nevettek, majd gratuláltak az első tengeri élményemhez. :)) Nico-tól elkoboztam az úszó szemüvegét, majd barátságot kötöttem több hallal, akik mindenáron meg akarták nézni a lábikóm :)
Késő estig beszélgettünk, majd én elindultam egy kicsit sétálni, hisz a teli hold a mániám. Találtam egy sziklát nem túl messze a többiektől, de épp eléggé távol, hogy magamban lehessek. A Hold gyönyörű volt, amin a város fényei csak javítani tudtak. Sokáig gondolkoztam, hogy mi hiányzik nekem ebből az egészből. Lefekvéskor döbbentem rá, hála a francia lányoknak: nincs tücsök koncert. Nincsenek neszek. Csak én és a természet, egy kis lágy "háttér muzsikával". Mikor elkezdtek keresni visszamentem hozzájuk, majd elmentünk aludni a francia lányokkal. Vagyis én csak próbálkoztam. Elmenni úgy kempingezni, hogy nincs velem a kedvenc hálózsákom, meg a kedvenc polifoam-om, hiba volt. Valami deszka tákolmányon aludtunk 8-an. Mint a heringek. Kényelmesnek nem mondanám. Sem csendesnek. Volt aki beszélt, volt aki horkolt, volt aki mozgolódott, volt aki pisilni járt a másikkal, mert egyedül nem mert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése