198-205. nap

Drága Izabellám a falra festette az ördögöt. Miután úgy két órája lecseszett, hogy a sok semmittevés közben nincs mit olvasnia, kijelentettem neki, hogy amint történik valami írok. Hát történt.

A múlthetem nem volt izgalmas. Csak a szokásos. Munka, futás, parti, vásárlás. Nicoval elmentünk a plázába, hogy végre valami normális ruhánk is legyen a nyárra (értsd: rövid nadrág, bikini). Rövid naci lett, természetesen az utolsó boltból, addig csak horribilis 25-30 euróért találtam, bikini viszont nem lett :( Szerencsére ő is talált magának két pólót meg egy gatyát, én meg rájöttem, hogy vele sokkal jobb vásárolni mint a Dórával, hisz kicsi az esélye, hogy ő több ruhával tér haza mint én :)

csodás tengerpartunk :)

Szombaton a szomszédos Altavilla nevű helyre látogattunk el, mert Verena úgy hallotta, hogy gyönyörű a strandja. Biztos. mi nem találtuk meg :) Csak egy partszakaszt, ahol kényelmesen elnapozgattunk pár órát, majd elindultunk Palermo felé, de korábban leszálltunk. Itt csak annyiból voltunk szerencsésebbek, hogy találtunk egy finom fagyizót meg embereket. Meg négysajtos horror árú pizzát. De legalább finom volt:)





Majd hazajöttünk, zuhanyoztunk, átöltöztünk, és már mentünk is a kedvenc báromba aperitivozni a holland lányokkal kiegészítve :) Rávettük őket, hogy bár az Angol Kert messze van, de megéri elmenni, hisz nagy buli van. Az volt. Utca Zene feeling teljes mértékben. Rengeteg ember, jó zene, fűben ülés, bor kortyolgatás. Honvágy. Vagy legalábbis Utca Zene hiány :( Valamikor 1 után indultunk hazafele, de a Mekiben még megálltunk egy kis reggelire? :) Vagy valami olyasmire. Utána a holland lányok haza, Nico és Verena a Vucceria-t vették célba, én meg az ágyikómat. Vasárnap reggelre a fekete piac meglátogatását terveztük, de valahogy nagyon nem sikerült felkelnünk reggel 6-kor, így végre hetek óta először aludtam sokáig vasárnap.
Kora délután elsétáltunk újra az Angol Kertbe a vásárra, de alig volt ott már valaki. Kávé, aztán irány a Villa Trabia. Ez egy hatalmas kert, rengeteg apró útvesztővel, több száz éves fákkal, padokkal, viszonylag kevés emberrel. Nem részletezem, hogy milyen hülyeségeket csináltunk a többiekkel, inkább a fantáziátokra bízom :) Viszont remélem a röhögőgörcs segít a fogyásban!:)

A hetem eddig unalmasan telt, hisz két nap ingyen konyházás után mit is vár az ember?

Ma az oviban voltam. Mikor megérkeztem Maris ezzel a vendégmarasztaló mondattal várt: Üdv a pokolban! Nah, mondom megint szép napnak nézek elébe. Végül olcsón megúsztam. Nem csináltam semmit. Vagyis egyik asztalról a másikra ültem. Közel 30 diák jött ma, ugyanis a tanáruknak születésnapja volt, tehát rengeteg csoki, chips... etc volt a gyerekeknek. Nekem meg nulla munka. Vagyis a weblapot próbáltam fordítani két szótárral és Daniella-val, akir próbálta körül írni azokat a szavakat, amiket nem találtam. Úgy érzem elég nagy fába vágtam a fejszém ezzel a hülye ötlettel. De valahogy csak megküzdök vele.

És végre elérkeztünk a várva várt pillanathoz: hazaérkezésem után, annyira fájt a szeme, hogy Nico rávett: irány a doki. Hát irány. Szerencsére időpont nélkül is megvizsgált a jó fej, angolul is beszélő doki bácsi.
Diagnózis: egy hét kontaktlencse nélküli élet, ugyanis a szememen (ha jól emlékszem a biosz órák anyagaira: a szaruhártyámon), horzsolások vannak. Elvileg két nap alatt rendbe kell jönnie, de a biztonság kedvéért szemüvegben kell lennem, aztán egy hét múlva visszamenni. Viszont ha "koszos" folyadék (fogalmam sincs, hogy hogyan fogalmazzam meg máshogy), szivárog a szememből, akkor irány a doki bácsi, receptet ír, aztán meg gyógyszertárba antibiotikumért. Szóval a hétvégi nagy fürdős, pancsolós, bulizós terveimnek annyi. Szemüvegben, semmi sem olyan izgalmas :(

Szombat délutántól kedd estig nem vagyok gép közelben, tehát ne ijedjetek meg, ha nem válaszolok :)
Legyetek jók, élvezzétek a szeles időt! :))