188-190. nap

Újra itten :)
Előre szólok, hogy ez hosszú lesz, tehát mindenki most intézze el a toalett ügyeit, tegyen egy pohár vizet maga mellé és egy lavórt az álla alá, mert garantáltan csöpögni fog a nyálatok a képeim láttán :)) Hát akkor vágjunk is bele:

mert egy olasz grill összeszereléséhez, min 3 ember kell :)

A szombati grillezős Dóra születésnapról este 7 előtt nem sokkal sietősen távoztam, ugyanis kezdődött a bécsi boulder világ kupa döntője, amit - hisz ismertek - nem hagyhattam ki. Hát nem volt olyan izgalmas mint 4 éve élőben szurkolni Akiyo-nak és a többieknek, de szerintem a többiek így is teljesen hülyének néztek a magyar kiabálásért :) De legalább Akiyo megnyerte, és a Patrikkal is jól eldumáltam közben :)

szülinapos leány :)

Másnap (04.29.VASÁRNAP), reggel 6:30-kor csörgött az ébresztő. Szegény majdnem az ajtó másik oldalán végezte, annyira nem akartam felkelni. Akkor még azt gondoltam, hogy nem vagyunk normálisak, de így 4 nappal később: imádom Verena utazhatnékját :)) Nah, meg persze a szervezőmániáját :)))

Sikeresen elértük a buszt, és máris roboghattunk délnek, a mindenki által gyönyörűnek vélt Siracusa irányába. Odaérve sikeresen megtaláltuk a hostelünket. Emlékeztek, hogy a nápolyira azt mondtam tökéletes? Hát ez ugyanaz a színvonal volt. A táskák lepakolása után már nyakunkba is vettük a várost. A recepciós nénitől kapott kiegészített térképpel a kezünkben, igazi turistaként indultunk az Archaeological Park irányába. Ez a város szöges ellentéte Palermonak. Duda, kiabálás, zene mentes. 15 perc séta után olyan érzésünk volt, mintha egy teljesen más világba érkeztünk volna. A park óriási volt. Én csak csorgattam a nyálam, Verena meg nevetett rajtam :) Olyan sziklák, barlangok voltak, hogy hűűű!!!! Kedvem támadt volna ott azon nyomban solozni egyet :)) Közel másfél óra napon aszalódás, sok nevetés és nyakfájás után rávettem magam, hogy elszakadjak a rákosi kőfejtőhöz  nagyban hasonlító parktól. Ideje volt visszamenni a városba. De előtte még megleptem magam egy új nyaklánccal, mert tudom, hogyha arra várok, hogy valaki meglepjen eggyel, akkor jövő karácsonyig is várhatok :D Nem mellesleg, ilyet ki fog tudni nekem venni??

szerelem volt első látásra :)
lávakőből készült gyík :)

 

légy komoly! 

vagy ne :)

tiszta Rákosi Kőfejtő nem?

"mert én átölelném a világot, ha volna olyan" :)

plafon <3

-még, hogy nem lehet megmászni! nézd! bal, jobb, leforgat :)

mondom én, hogy kőfejtő :)

mássz majom, mássz! :)

hátsókertbe ezt is. köszönöm :)

citrony

mert ilyen képből sosem elég :))

Útközben megálltunk megnézni a Maria delle Lacrime, vagyis "Mária Könnyei' templomot (szabad fordítás). Szerintem több száz templomban voltam már életem során, de ez... ez egyszerűen rám hozta a frászt. Nem volt ember csalogató, nem voltak arany díszítések. Csak beton mindenhol. Még kívülről sem volt templom formája. Brh... kiráz a hideg ha rágondolok! 15 perc után futva menekültünk kifele.

itt járt Jack Sparrow :)

Apró kerülő után megérkeztünk a kis kikötőbe, onnan pedig a nagyba, illetve a 3 hídhoz, ami összeköti a régi városrészt az újjal. Ekkor már 4 fele járt az idő, így magára hagytuk az Ortigia néven ismert régi részt, és elindultunk a hostel irányába. Sam és Marie 5 fele érkeztek meg. Gyors kipakolás után, már mentünk is vissza. Először próbáltuk követni a térképet, később viszont inkább az ösztöneinkre hallgattunk. A régi Siracusa gyönyörű! Rengeteg kávézó, híres bolt, szökőkutak váltják egymást. Igazi turista paradicsomnak hívnám, de lélegzetelállító volt a sok macska köves utcával. (Csak képzeljétek el ezt: két oldalt Zara és Dolce & Gabbana boltok, köztük több száz éves macskakővel kirakott út. Nah? Szép igaz?). Ha leírnám, hogy miket láttunk, szerintem még holnap is itt ülnék, így inkább nézegessétek csak a képeket.

Siracusa éjszaka

Másfél órás vita után, egy nagyon szép és hangulatos kis étteremben kötöttünk ki, ahol kérés nélkül hozták az előételeket - fűszeres narancs kockák, sült zöldségek oregános-oliva olajas pirított kenyérrel. Majd főételként 3 féle tipikus siracusai tésztát kaptunk. Sajnos ezekről nincs képem, mert lemerültem, de higgyétek el, hogy jól néztek ki :) A nevüket nem tudom, de a színek alapján kijött az olasz zászló :) A zöldről tudom, hogy pisztáciás-pestós volt. Nekem az ízlett a legjobban. A többiek azt hitték, hogy nem sok, de végül nekem lett igazam, nem tudtuk legyűrni. A vacsora végeztével, még elég sokáig az asztalnál ültünk és beszélgettünk. Mikor már majdnem felálltunk, hogy ideje indulni, megjött a desszert. Kandírozott gyümölcs és mézes szezámmag, tipikus szicíliai alkohollal, amiről nem nagyon tudtuk megállapítani, hogy mi az, de 1 egész üveggel (0,5 l) eltüntettünk. Számunkra, Verena-nak és nekem, a több mint 9 órás gyaloglás elég indok volt ahhoz, hogy a hazamenetelre szavazzunk.

társalgó a hostelben

udvar

koktél bár 

konyha

04.30.

Felirat hozzáadása

A másnapi gyors reggeli és összepakolás után, újra nyakunkba vettük a várost. Hajó túrára voltunk előjegyezve :) Szerintem itt létem egyik legjobb ötlete volt elmenni. Ezer és egy hála Verena-nak :)) Hogy ott mi történt, szavakkal leírhatatlan. Én majdnem kiestem, annyira nyújtóztam a sziklák felé, a hajócskából pedig majdnem vizet kellett merni, annyira csorgott a nyálam. Tényleg leírhatatlan a hely. Ha kicsit melegebb lett volna, akkor az egyik barlangban akár meg is mártózhattunk volna, de a délelőttünk kicsit felhős volt, így van egy nagyon jó indokom vissza menni :)

vigyázott a bácsi, hogy neki ne menjünk egy halnak :)

juhúú!! mi vezetünk!!! :)

hát nem gyönyörű a színe???

ki jön water deep solozni??? :)

Lilla mikor is érkezel? :)

pipacs, mert rögtön az Ő blogja jutott eszembe :)

A vizi élmények után jöhetett a buszos élmény. Irány Castello Eurialo. Túristák által kevésbé látogatott hely. Aki úgy gondolja, hogy nem éri meg a 25 perces szaunás buszutat, az bizony téved. Egész Siracusa-ra rá lehet látni. A tengerről nem is beszélve. A föld alatti alagút pedig ideális hely hülye fotók készítésére :))

nah Mamikám, most már egyetlen szavad sem lehet,
hogy nincs rólam kép :)

mert én mindenkit ráveszek a
hülye ötleteimre :)

mond blőőőő!!! :)

Ezután újra Ortigára tértünk vissza. Meglátogattunk két bankot, ugyanis Marie nem tudott pénzt kivenni a kártyájáról. Egy hatalmas séta után, és természetesen a egy granita elfogyasztása után, felvettük a csomagjainkat, majd Modica felé vettük az irányt.

van ott valami érdekes?

talán ez? :)

granita. olasz jégkása :) (azért a Kossuth utcai, szerintem
jobb :))

05.01.
Kedvenc hónap kezdete :)) Az előző esti késői érkezés után, reggel kicsit késve indultunk le reggelizni, de ez nem jelentette azt, hogy nem kapunk enni. Egy Bed&Breakfast-ben szálltunk meg, ahol a tulajdonosnő, igazi nagymamaként viselkedett. Egyétek ezt. Van meleg tej is. Kérsz frissen facsart narancsot? Vagy inkább mást szeretnél? Szerintem senkinek sem kell bemutatnom ezt a viselkedést :) Fizetés után, megkérdeztük, hogy ott hagyhatnánk e a táskáinkat délután 4-ig, mert nem szeretnénk a sok cuccal gyalogolni. Bevallotta, hogy aznap nem vár senkit sem, de hagyjuk csak az étkezőben, vigyük el a kulcsot, majd mikor elvittük a cuccainkat, akkor tegyük az asztalra a kulcsot. Az ajtót úgysem lehet kívülről kinyitni. Az állunk leesett, de gyorsan igent mondtunk, majd a nyakunkba vettük ezt a várost is. Siracusa-hoz hasonlóan ez is két részből áll. A régiből és az újból. Az infó pontnál kaptunk térképet, meg sok-sok jó tanácsot. A rajzot követve, tettünk egy órási sétát, útba ejtve minden nevezetességet. Többek közt: San Pietro templom, Garibaldi Színház, San Giorgio templom, San Domenico templom...etc. Azt tudni kell a városról, hogy egy hegyoldalba épült. Tehát akárhova is mentünk, mindenhova lépcsőn mentünk fel. Nem is kevesen! Végül a kóborlások alkalmával megtaláltuk azt a kis hangulatos éttermet, amiről az infó pontos néni beszélt. Mivel telt ház volt, felmentünk a kilátóba, majd visszatérve jól teletömtük a hasunkat finom tésztával és grillezett zöldséggel :)

-Amy!neked miért nincsenek stupid képeid? Add csak a géped! :)

nem tudtam dönteni :(

nekem mindkettő tetszik

Modica

védd a fákat! :) 

áááá, alig volt lépcső :)

A buszunk délután 5-kor indult, a megállót még reggel megtaláltuk. Kis pihi után már mentünk is a buszra. Aztán vártunk. 5 perc. 10 perc. Kezdünk aggódni. 17 perc. 20 perc. Telefonálunk, nincs válasz. 25 perc. 33 perc. Jön egy busz a másik irányból. Sam utána futott (jó fej sofőr, megvárta): ez a busz megy Palermoba? Nem? Honnan megy? Hát nem onnan ahol mi várunk. Ott nem áll meg. Csak az állomáson, a város szélén. Mi bugyután álltunk a járdán. Most akkor mi lesz? Ez volt az utolsó busz. De minek van kiírva, ha nem áll meg? Nem értettük. A többiek nevettek, én próbálkoztam vele. Túl fáradt voltam, és a térdem is nagyon fájt már a sok lépcsőtől. Elmentünk a vasútállomásra. Nemzeti ünnep van, semmilyen vonat nem közlekedik. Az állomás egész nap zárva. Újabb csodálkozás: az emberek nem utaznak ünnepnapokon? Séta a buszpályaudvarra, közben telefonáltam Salvonak és Rositának, hogy nem megyek dolgozni szerdán, mert Modicában ragadtunk. Ahogy haladtunk a pályaudvarra (ami természetesen a másik végén volt a városnak, mint az állomás), eszünkbe jutott, hogy van nekünk egy önkéntes barátnőnk Cataniában. Gyors telefonálás után, le is ügyeztük, hogy mind a négyen ott aludhatunk. Így este 7-kor elindultunk. Közben telefonálgattunk, hogy hátha mégis haza tudunk jutni valahogy. Siker: megy busz a cataniai reptérről 20:40-kor. Sofőr bácsi szerint rizikós, de rálépett a gázra. Aztán meg levette a lábát róla. Baleset. Kilométeres dugó. Igen, nem kicsit ideges voltam. Busz lekésve, 1 órás késéssel értünk Catania-ba.

Felirat hozzáadása

Apró kerülő után (mert mi imádunk sok cuccal sétálgatni a sötét városban), megékeztünk a lakáshoz. Meg kell hagynom, nagyon szép lakásuk van. Első emelet: hálószobák, fürdő. Második: konyha, "nappali', fürdő, tetőterasz. A lányok nagyon aranyosak voltak. Folyton kérdezgették, hogy nem e szeretnénk valamit, bár nincs kajájuk, de tudunk rendelni... etc. Mi meg folyton mondogattuk, hogy nem köszönjük, már ettünk, nem akarunk zavarni, sajnáljuk, hogy így az utolsó pillanatban érkeztünk... etc. Az egyik lány felajánlotta, hogy reggel munkába menet megmutatja, hogy hol tudok felszállni a hazafele buszra. A többiek még maradni akartak várost nézni, hamár van plusz egy napunk, de nekem nem volt kedvem, így reggel 10:30-kor elindultam Palermo felé. Nem reggeliztem, mert nem voltam éhes. Aztán a buszon akkorát korgott kétszer, egymás után a gyomrom, hogy a Niconak vett ajándékot muszáj volt megbontanom. De szerencsére nem haragszik rám :))

köszönööööm!!!!! <3<3

Szóval 4 nap után hazaértem, ahol a tiszta lakás fogadott, ugyanis a Nico tegnap egyedül volt, és unatkozott, illetve egy e-mail Dario-tól, hogy egy levél vár a CESIE-ben. Megkértem Ainhoa-t, hogy hozza át nekem, hisz úgyis megy beszélni Robertával. Pont akkor nem volt ott senki sem, mikor átment, így mikor az ablakból láttam, hogy Dario munkatársa bent van, farmert rántottam és már rohantam is át a túloldalra. Ilyenkor jó, hogy itt van a szomszédban az iroda. Nem tudom, hogy minek nevezzem amit kaptam. Szeretet csomagnak vagy magyar csomagnak? Mindkét név jó :) Nagyon jó volt végre megkapni. Köszönöm szépen Zizzentkém!!! Hatalmas, cuppanós puszi jár érte július 25 után ;)

A lábaim tropára mentek, a hátam fáj a táskáktól, de akkor is megérte ez a 4 nap. Most pedig irány az ágy! :)

ui.: lehet, hogy túl sok lett a kép. 3 nap alatt, közel 600 képet csináltam. Tényleg jó ötlet volt kihozatni a memória kártyát anyuékkal :))