173-181. nap

Azt hiszem az Iza jogosan cseszett le. Tényleg elég rég adtam magamról hírt. Szóval Drága Izám, mielőtt még ide utaznál és elfenekelnél minket a Dórával lássuk csak, miket csináltam az elmúlt egy hét alatt :)

Múlthétvégén nem csináltam semmit. Itthon punnyadtunk, takarítottunk, meg elmentünk egy kicsit sétálni a Nicoval, hogy azért mégse legyünk egész nap a négy fal között.

Kedden ünnepeltük a Petra születésnapját. Úgy gondoltam, hogy mivel nem volt időnk neki ajándékot venni, sütök neki egy tortát abból a lisztből, amit még anyu hozott. (tudjátok, ő az aki lisztérzékeny). Hát tervnek tökéletes volt. A kivitelezéssel sem volt semmi gond. Csak annyi, hogy azt elfelejtettem, hogy ez a liszt másfajta mint a normális liszt. Szóval az íze szörnyű volt :/ De mindenki nagyon aranyos és jó fej volt, mert azt mondták, hogy finom. Nem hittem nekik, de azért aranyosak voltak :) Jól sikerült a vacsi. Majdnem minden el is fogyott. Szerintem ez a fajta ünneplés sokkal jobb volt, mint egy nagy buli.

A héten semmi más különös nem történt. Kezdem megszeretni a délutáni műszakokat. Szerintem a nagyok is kezdenek egyre jobban megszeretni, meg hallgatni rám. Édesek :)

Manu és Gordfred :)

Serena, az okos 4 éves :)

még mindig szerelem :))

Alessandro és a gyurma emberem

gyurma cica :)

nem volt elég ágyunk :( :))

Nathaniel

Jajj, azt nem írtam, hogy csütörtökön végre eljutottam szemészhez. A doki jó fej volt és tudott valamennyit angolul. De sajna nem tudta megvizsgálni a szemem a kontaktlencse miatt, így pénteken vissza kellett mennem.  A szemem romlott, a -1,75 helyett most már 2-es :( Jah, és azért volt vörös sokszor, mert száraz a szemem. Tehát a Nico kínozhat naponta, mikor csepegtet a szemembe, viszont most nincs itthon egy hétig, úgyhogy majd valaki mást kell megkérnem erre a nemes feladatra. :)

Tegnap este elmentünk aperitivot inni, egy közeli bárba. 5 euróért kapsz egy finom koktélt, meg ehetsz a különböző salátákból, húsokból. Ott volt négy francia meg mi ketten magyarok :) Témáink közt volt minden, mindenféle nyelven :) Utána elmentünk egy koncertre egy közeli színházba. Első látásra szerelem volt. A története pedig valahogy így szólt: 5 évvel ezelőtt bezárt, azóta nem használják. Most viszont szeretnék újra megnyitni, úgyhogy pénzt meg aláírásokat gyűjtenek. Vagy valami ilyesmi. Túl sok volt az olasz nekem :)) A koncert után valami előadás volt, amiből egy szót sem értettem. Mikor az olaszok nevettek, én a fiúkra néztem és elkezdtem nevetni az arcukon, mert ők sem értettek semmit :)) 

Ma BBQ partira vagyunk hivatalosak, ahova el kéne már kezdeni készülődni, de valahogy lusta vagyok. De a Petráék már vagy 4-szer voltak itt, különböző dolgokat kérdezgetve, tehát tényleg ideje lenne kezdeni valami értelmeset magammal :)) 

puszpá!