162-166. nap

Nah nézzük csak a hetemet. Igazából csak a csütörtök és a péntek volt izgalmas.

Csütörtökön egy esküvőre voltam hivatalos. Méghozzá az Eszterére. Nem volt semmi flanc. Csak ők, két tanú, két barát és én. Meg egy csokitorta. Mesés volt :) A képeket még nem szabad netre tenni, de én ezt most egy kicsit megszegem. Sajnálom Eszti, de nem bírom kihagyni! :)
Nagyon jól éreztem magam. Tortaevés után elmentünk az ő lakásukra. Végre élőben is láttam. Tényleg magasan laknak! Az nem kifejezés, hogy mennyire! :) Viszont a kilátás isteni. Megéri a sok lépcsőt. Isteni rizses ebédet ettünk, és nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jól éreztem magam! És a legjobb: bár az ő esküvőjük volt, én kaptam egy új szép cipellőt! :))
Köszönöm szépen a megtiszteltetést, hogy ott lehettem!

Gondoltam keresek valami tuti kis idézetet, de lusta vagyok hozzá, inkább csak azt mondom, hogy sok-sok-sok-sok-sok-sok boldogságot és ha bébi szitterre lesz szükségetek szólj! ;)

cipellő gyűjtemény :)

 Tegnap elmentünk Trapani-ba, mert húsvéti hagyomány a keresztút végigjárása a városon keresztül. Mi a Nico-val kitaláltuk, hogy korábban oda megyünk, mert Erice, egy közeli falu gyönyörű. Hát tényleg az! Sokban hasonlít Enna-hoz, csak sokkal szebb. Kis utak, kőházak, apró boltok, gyönyörű kilátás. (Szóismétlés megint. Régi rossz szokás)
Az oda vezető 2 és fél órás utat, tanulással töltöttem, ugyanis egyre jobban kezd zavarni, hogy nem tudok olaszul beszélni. Nyelvtanoztunk, beszélgettünk a Nicoval, illetve találkoztunk 4 fiatallal akik szintén angolul beszéltek. Meg pár idős emberkével. Az egész vagon (értsd: 20 ember) angolul társalgott. Ez azért elég fura itt :)
Magáról a programról Trapani-ban úgy ahogy lemaradtunk, mert kicsit elidőztünk Erice-ben, illetve a 6 órási vonat volt az utolsó. (Ami kis kerülővel jött haza. 3 és fél órás volt az út.)
Este 10-re értünk tegnap haza. Bár a tömegközlekedés elég sok fejlődésre szorulna. Még maguk a vasútnál dolgozók sem nagyon tudták, hogy hol tudunk jegyet venni és mennyiért, mert azt mondták, hogy az a jegy, amit az automatából vennénk, az csak 8 euro. Viszont a táv alapján drágább jegy dukál. Végül csak sikerült jegyet vennünk 8 euróért, és a vonatról sem szállítottak le minket. Próbáltunk aludni, de az ülések, hogy is írta a Dóra Nápolynál? Anatómiailag úgy voltak tervezve, hogy ne tudjunk kényelmesen aludni. Így amőbáztunk, meg valami hülye francia játékot játszottunk, amiben mindig ő nyert :(

új cipellő felavatva :) 

erice-i falikárpitok

apunak bagoly

mi :)

libegővel közelítettük meg Erice-t

Ma csak aludtunk, főztünk, beszélgettünk, ugyanis elég borongós nap volt. Este fele, viszont egy kis sétára vágytunk, így elmentünk a könyvesboltba, mert szerettem volna venni egy angol-olasz könyvet. Hát végül 3-mal tértem haza. De csak azért, mert nem tudtam választani, hogy a Büszkeség és balítéletet szeretném elolvasni, vagy az Alice csodaországban. Végül mindkettő a táskámban landolt, egy Oscar Wilde könyvvel kiegészítve, amiből olaszul fogok tanulni :)

Nah, de most irány filmet nézni Petrával és Sam-mel :)
Kellemes Nyulat! :)