117-121. nap

Újra itt, majdnem teljesen gyógyultan :)) Hát úgy érzem ennek a megfázásnak sosem lesz vége :/ Legalábbis addig biztos nem, míg meg nem jön a jó idő, ami remélem, hogy a hónap végétől azért már erősen közeledni fog, ugyanis már eléggé elegem van a monszunból. Kezdek megőrülni a bezártságtól. A kedvem körülbelül a béka popójánál van az állandó eső miatt. :( Viszont! Mielőtt nagyon elkezdenétek aggódni értem, a múlt hétvégém nagyon is jól sikerült a betegség ellenére :)
Pénteken az ex-önkéntes magyar leányzó, Iza, hívott, hogy nem e csövezhetne nálunk két éjszakát. Én persze azonnal igent mondtam neki, és szerencsére a többiek is rábólintottak :) Iza két napig élvezhette a csodálatos vendégszeretetünket: üres hűtő, jéghideg nappali, melegvíz hébe-hóba. Hát tudjátok, hogy hogy megy ez :) Szerencsére nem fagyott jégkockává, így vasárnap dél körül könnyes búcsút vettünk tőle :(
A hétvégi napsütéses időjárást kihasználva, drágalátos lakótársam, Nico, szó szerint elrugdalt futni. Én egész úton húztam a számat, hogy mi értelme elmenni, hisz csak hátráltatni fogom, meg úgyis meghalok pár méter után. Próbált azzal az érvvel rávenni, hogyha lefutok 15 percet megállás nélkül, akkor a vendége vagyok egy fagyira. Nah, mondom jól van ám. 15 perc? Hol él ez? Nem futottam két éve? Örülni fogok, ha 15 másodpercet sikerül túl élnem! Aztán, lássatok csodát: lefutottam vele 30 percet. Igen. Kerek fél órát futottam. És még élek. Tudjátok, hogy mennyire boldog vagyok?? :)) A futás nagyon jól esett. Átmozgatott, feldobta a lusta szívemet :)
Az esti pizzának köszönhetően az estét itthon töltöttem a lányokkal: Ainhoa másnapos volt, Petra beteg, nekem meg a gyomrom adta fel a szolgálatot. De nem bántuk. Filmeztünk egy jót, mint régen :)
Vasárnap Terminiben karnevál volt, így gondoltuk, hogy kicsit korábban átmegyünk és körül nézünk a városban. Vasárnap révén tök üres volt a város, de nagyon jó volt Palermon kívül sétálni :)
A karnevál maga, nem volt túl nagy szám, viszont én élveztem. Parádés kocsikat eddig csak a TV-ben láttam, élőben még sosem. Az egyetlen amit bánok, hogy nem vettem magamnak maszkot :( Pedig úgy szeretem őket! Nah, de ne szomorkodjunk! Majd egyszer úgyis elmegyek Velencébe, és majd ott veszek egy igazi velencei karneváli maszkot :)

óriás csiga + Nico meg Verena

jó vs rossz

itt kezdődik az út Narniába. ki jön velem? :)

Nico és Dóra

cuki baba 1

cuki baba 2

Hétfőn úgy éreztem, hogy itt az ideje elmennem olaszra és dolgozni. az olasz érdekes volt. Egy totálisan kezdő csoportba kerültem, de még itt is tanultam újat. Ebből látszik, hogy a mi olasz oktatásunk egy kész káosz volt, és kb annyit ért, mint az iskolai angol :/ Ezen azért nem ártana változtatni, mert tényleg feleslegesnek érzem, a sok elpocsékolt délelőttöt.

Tegnap délután meglepetés vendégünk volt, Andrea személyében: arról akart érdeklődni, hogy mennyire bánnám, ha meg kéne osztanom a szobámat, egy új francia önkéntes lánnyal. Mondtam neki, hogy én ugyan nem bánom, de akkor venni kell még egy ágyat, szekrényt, meg szerintem 7 emberre már kicsi lesz a konyha, illetve a fürdővel beosztással most is gondok vannak, arról meg nem is beszélve, hogy 3 francia egy lakásban? Nem sok az egy kicsit? Mondta, hogy először a Dóráékat kérdezte, de ott már így is 6 lány van, nem szeretnének még egyet. Szóval mondtam, hogy felőlem okés, de a főbérlőt, Fabio-t is kérdezze meg. Meg is kérdezte: nemet mondott. Az indokokat annyira nem értettem, de a lényeg: az új lány a Dóráékhoz fog beköltözni. Valahogy nem irigylem azt a lakást. Állítólag ők sem voltak túl boldogok :/
Ezek után mentem ám Reme-ékhez, hogy megsüssek egy tortát, ugyanis ma van a születésnapja a Verena-nak, és arra gondoltam, hogy milyen jó meglepetés lenne :)
Hát kinézetre nem lett az igazi, de ízre szerintem tökéletes volt. El is fogyott mind ma az oviban :)

Verena :))

Hát jelenleg itt tartok. Taknyosan, 3 pulcsiban fagyoskodunk a lakásban és reménykedünk a jobb idő mielőbbi jövetelében :)