Már hiányoltatok mi? :) Még csak pár nap telt el a legutolsó írásom óta, én meg már megint itt vagyok. Hogy miért? Azt majd a vége fele megtudjátok, ha addig nem alszatok el ;)
Szombaton kirángattuk a jó meleg ágyikóból a másnapos, beteg és lusta Nicot, hogy jöjjön el velünk korizni, mert megéri és mert jóóó lesz!! 16:30-re volt a találka megbeszélve, közel a Dóráék lakásához. Kivételesen Sylvana is ott volt időben. Viszont a barátai nem. Azt hiszem egy óra várakozás után hívtak, hogy most már tényleg itt vannak. Ez idő alatt én elfogyasztottam egy nagyon finom ginsenges cappucinot, meg egy még finomabb fagyit :)
Jó olasz szokáshoz híven, megint 6-an egy autóban indultunk egy a koripálya felé. Nekem semmi gondom nem volt azon kívül, hogy semmit sem láttam az útból, de reménykedtem, hogy a sofőr azért többet lát :)
Megérkezvén a pályához elfogott az az ismerős feeling. Kori. Szeretem. Szebbnél szebb emlékek jutnak eszembe erről az egy szóról. Pét. Jövök - Megyek alias Kicsi Csövesem alias Rolly. Sztiwee. Geri. Peti. Fogó. Menj a sarokba gyakorolni! Életre szóló emlékek, barátok.
A legjobb az egészben az volt, hogy igazi jég volt! Igazi, hideg, fájdalmas jég. És képzeljétek még sarkok is voltak, ahol lehetett volna gyakorolni, ha itt a Geri :) Még a kölcsönzött korik is annyira kényelmetlenek voltak mint otthon :) Jajj, mennyire hiányoltam a sajátomat! Gyors öltözködés után én már a jégen is voltam. Sylvana, Petra és Nico kicsit lassabban és több félelemmel követtek. Főleg Nico! Ő még sosem próbálta! Látnotok kellett volna az arcát! Ekkor bántam meg, hogy nem vittem gépet. A legjobb barátjuk a korlát lett, majd mikor Petrának megjött a bátorsága, már csak a Nico csimpaszkodott belé, mint kis majom az anyukájába :) A végén Nico nagyon büszke volt magára. Egyszer sem esett el, míg én egy olyan szép mintaszerű esést produkáltam, hogy arra szerintem még a kaszkadőrök is féltékenyek lehettek volna. Nah igen. Viszont ha végig gyök kettővel megy azt ember, akkor elég kicsi az esélye az esésre nem? :)) A térdeim viszont azt mondják, hogy legközelebb ha lehet, inkább én is válasszam a gyök kettőt, mert ez a két alma nagyságú kék-zöld folt nem tetszik nekik. Még jó, hogy nincs rövidnadrágos szezon :))
Vasárnap délelőtt vesztettünk a Nicoval, így mi mentünk a Ballalora venni valami kaját, mert ez így nem állapot. Hihetetlenül üres volt a hűtőnk. Gyors vacsi után neki láttunk annak, amit minden héten meg kéne csinálnunk. Nagytakarítás. Szó szerint. Sam bevállalta a fürdőt, Nico a konyhát, Petra a padlót, én a nappalit. Csak aztán valamiért mindenki felmosta a padlót is, így szegény Petrának maradt a folyosó.
 |
| kis adag jég. a többiről sajna lemaradtam :( |
 |
| Sam és a fürdőnk felszerelési tárgyai :D |
 |
| tiszta nappali. kíváncsian várom, hogy meddig fog így kinézni :D |
 |
| üveg mennyiség, egy péntek este után |
A nap többi részét békés nyugalomban töltöttük, ami elég fura egy dolog ettől a családtól. Lehet azért voltunk ilyenek, mert kint hideg volt? :) Talán...
Drágalátos mentorom még a múlt héten küldött egy üzenetet, hogy hétfőn olaszunk lesz. Mondom király, beszéltem a Rosita-val, hogy akkor 9-13-ig olaszon vagyok, 2-től tudok menni dolgozni. Jó. Erre vasárnap este 8-kor jön egy e-mail a CESIE-től: csak 10-re kell mennünk, tehát 2-ig fog tartani az olasz. Jó. Üzenet írás a Rosita-nak: bocsi, csak egy órával később tudok menni. Semmi gond.
Reggeli felkelés ugyanolyan nehéz 9-kor mint 7-kot. Hideg van az ágyon kívül. Mindegy. Erős vagyok megcsinálom. Zuhany, reggeli, aztán szokásosan rohanás az egyetemre. 10:02-kor esek be. Az észt lányok az ajtóban beszélgetnek az egyik ott dolgozóval. Mondom mi történik itt? Ma nem lesz óránk. Két fős csoportokra bontottak minket, és ki kell választanunk két időpontot, hogy mikor akarunk menni órára. Természetesen egy másik osztályhoz leszünk besorolva, akik magasabb szinten vannak. Hát mondom csodás. Maris-szal kiválasztottuk az eheti szerdán, meg a jövőhét hétfőt. Viszont akkor most mi legyen? Menjek dolgozni, ne menjek? Végül úgy döntöttem, hogy ez nem az én hibám, így inkább hazamegyek. Vagyis egy kis kerülőt teszek az egyik hotel fele.
Anyu, apu: jelentem a szállás lefoglalva, egy éjszakai árral jöttök nekem :P Viszont a hírem: természetesen a második emeleten van a szálló és nincs lift. Ahogy a mi házunkban sincs :) Előre látom, hogy élmény lesz felcaplatni a bőröndökkel :)
Hazajöttem, csináltam valami ebéd félét (tejbedara) majd neki álltam olaszt tanulni. Megcsináltam egy egész leckét, és rájöttem, hogy utálom az olaszt! :D Nah, jó ez nem igaz, de... jah... többször le kéne ülnöm.
Délután 3-ra mentem dolgozni. Mondtam már, hogy nagyon szeretem a CESIE humorát? Rosita naptárában még a legutolsó változtatásom volt beírva: tehát, hogy kettőre megyek. Azt viszont ugyebár már este 8-9-kor nem közölte a többiekkel, hogy később megyek, így mikor oda értem jött a kérdés: miért ilyenkor jössz? Én meg a gyenge olasz tudásommal semmit sem tudtam kinyögni, csak a vállamat húzogattam, hogy nem tudom mi van. Csak kicsit volt égő. :/
Valami oknál fogva minden gyerek aludt még, mikor oda értem. Szép lassan elkezdtük felébreszteni őket. 4-kor Lisa, az angol önkéntes is megérkezett. Pont időben az ünneplésre, ugyanis az egyik kisfiú, Chris, 3 éves lett. Milyen egy ovis ünneplés, Kaotikus. Szó szerint. Lisa kedvenc pillanata: mikor angolul ünnepeltük a Happy Birthday-t. Szerintem ez volt az egyetlen amit aznap értett :)
5-kor irány haza, vettem finom, meleg kenyeret meg tojást. Viszont már evés közben éreztem, hogy nincs minden rendben. Nyűgös voltam, fájt a torkom meg a fejem. Végeredmény: láz. Éjszakai szenvedés: nem tudok aludni, ráz a hideg, pedig vagy 5 takaró volt rajtam. Gyógyszer keresés a sötétben. Szerencsére Nico itthon volt (a többiek nem tudom, hogy hol voltak), és segített, bár elég nehéz volt angolul magyarázni.
Reggel csörög az óra: munka. Köszi nem. Inkább kihagyom. Beszéltem a Sam-mel, hogy mondja el a menzán, hogy mi van.
Szóval emberek: ez az indoka annak, hogy most írok. Egy félórája keltem ki az ágyból. Egész nap aludtam, WC-re jártam, teát ittam. Lázam nincs, csak a torkom fáj egy kicsit, tehát holnap újra irány a munka. De lehet, hogy inkább ennem kéne ma valamit? Esélyes :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése